Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A magyarországi birtokjog kérdései a középkorban / 3–19. o.

sorába, testületébe és csapatába társítottuk és vittük át", írja 1358-ban a király.

30 Igazolódik Bolla Ilona világos helyzetmegítélése: „A 14. század második felében a jobagio elnevezés régi patinája — még a nobilis jobagio-é is — megkopott, és inkább azt fejezte ki, hogy viselői nem jutottak be az országos nemesség soraiba. A 14. században megerősödött megye, mint a nemesség fóruma, az ő számukra nem hagyott helyet és szerepet. Bennük mind a király, mind a nemesség egyre jobban csak ignobilist látott."

31 Érdekes megállapításra jutott Bolla Ilona a királyi jobagio-k, főleg a nemes várjobbágyok egy részéről. Eszerint „a jobagio-k egy része... olyan javakkal is rendelkezhetett, amelyek áttörték a királyi főtulajdont, sőt a nemesihez hasonló jelleget öltöttek. Ilyen tulajdonhoz nemcsak a királyi jog elhallgatásával, vagy vásárlással juthattak, hanem birtokos közszabadok beállása esetén külön tulajdonuk lehetett vagy királyi adományként is kaphattak... Az ország nemesei sorába » automatikusan-" az előkelő, nobilis várjobbágyoknak is csak egy része kerülhetett: azok ti., akiknek servitiummal nem terhelt, örökölt, ősi jószáguk volt, vagy adományozással és egyéb címen szerzett birtokaikat sikerült ilyen természetűvé változtatni. Ilyesmire következtethetünk a locsmándi várispánság eladományozásakor történt eseményekből. Ekkor ti. a »keltjobbágyfiúk« földjét eladományozta a király, míg a nobilis jobagiokét kivette az adományozás alól éppúgy, mint a nemesekét."

32 Erre általa felhozott lehetséges példa: „Nemesítés nélkül, mint servitiummal nem terhelt föld tulajdonosai kerülhettek az országos nemesek soraiba pl. a Csabi, Nána-Beszter, Zágráb-Korpás várjobbágy családok azon tagjai, akik külön privilégiummal nem rendelkeztek — ha ugyan a rokonság egésze várjobbágy volt."

33 Bolla Ilona kivételekkel is számoló, óvatos és hajlékony megfogalmazása mindenképpen indokolt. Röviden hivatkozva csak az általa tárgyalt, Zsigmond-kori eljárásokra, amelyek a királyi jogot érvényesítve nem ismerték el nemesinek sem a nemes várjobbágyok személyes jogállását, sem birtoklási jogcímét, hangsúlyozni kell, hogy ezekben az esetekben nem Zsigmond-kori újítással van dolgunk. A nemes várjobbágyi birtoklás országos nemesitől való különbségének Árpád-kori bizonyítékaként említhető az az 1273. évi oklevél, amely szerint a király András rádói nemes várjobbágyot és rokonait „Alsó-Rádón levő birtokukkal együtt.. . teljességgel kivéve a várjobbágyságból (cum possessione eorum in inferiori Raduh existenti... a iobagionatu castri penitus eximendo)" emelte a nemesek közé.

34 Ajánlatos óvakodnunk attól, hogy a nemes várjobbágyi birtoklási jogcím királyi tiszteletben tartásának említett 1263. évi locsmándi és tárgyalandó Anjou-kori eseteiből arra következtessünk: az országos nemes és nemes vár jobbágyi jogállás és birtoklási jogcím országosan és észrevétlenül összeolvadt. A zalavári konvent 1328. évi oklevele szerint kiküldte megbízottját a király utasítására a király és a megyei hatóság közegeinek társaságában „várnépek felkutatására és a várföldek újra megtalálására (ad inquirendas (!) castrenses homines et reinveniendas terras castri)". Amikor ők az eljárás során hat Zala megyei, itemérföldei embert mint várnépeket akartak teherviselésre kötelezni (sub nomine castrensium aggravari), ezek azt vallották, hogy ők örökös nemes várjobbágyok (hereditarios nobiles iobagiones castri) és soha nem voltak várnépek, s erre 25 nemessel meg is esküdtek. Ügyük 1375-ben lett ismét bírói ítélet tárgyává. Lajos király ui. eladományozta Budaföldét, amelyben az említett nemes várjobbágyoknak, illetve ivadékaiknak birtokrésze volt, s ők ezért az adományos személy birtokba való beiktatásának ellene mondottak. Az emiatt indult perben az országbíró köztudományt rendelt el. Ez sajátságos eredménnyel járt. A hiteleshelyi jelentés szerint ui. 80 nobilis comprovincialis 14