Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A magyarországi birtokjog kérdései a középkorban / 3–19. o.

tése tehát elősegítette a királyi serviensek nemességbe való betagozódását, azonban nem volt annak sem kizárólagos, sem fő oka. A királyi serviens elnevezés az 1210-es évektől kezdte jelölni a jómódú, vagyonos közszabad magyarokat. Az ő jogaikat — még az Aranybullában való törvénybefoglalás előtt — néhány olyan oklevélből ismerhetjük meg, amely a királyi serviensek közé emel királyi propriusokat, azaz a király tulajdonosi hatalma alatt álló elemeket. Az említett oklevelek „bizonyos szabályossággal tartalmazzák a következőket: a közszabadság (aurea, plena, perpetua stb. libertás) megadása, királyi földadomány (vagy az esetleg korábban birtokolt föld birtoklási jogcímének megváltoztatása) és az illető személynek a király házába (udvarába) fogadása (vagy ott való szolgálatának engedélyezése)... Az 1210-es évek néhány oklevele hozzájuk újdonságként a királyi servienssé fogadás aktusát fűzte. Ez azt jelentette, hogy a (korábbról is ismert három mozzanatot ekkor már új jogállás kritériumának tekintették ... A hadiszolgálat... egyáltalán nem merítette ki a serviensek királyi házba (udvarba) fogadásának minden vonatkozását és a vele járó különféle előnyöket. Mint a király házába bejáratosak, különféle pereiket és ügyeiket is ott intézhették el. Az udvarba való bejáratosságuk kiváltsága arra szintén alkalmat teremtett, hogy,mint szabad emberek, tetszésük szerinti időre ne csak vitézi (miles), hanem egyéb szolgálatot is vállaljanak a király udvarában vagy ennek ellátására szolgáló eurtisok szervezetében. Serviens-voltuk és nevezetük szempontjából ez lényeges körülmény volt. A eurtisok tisztségeit elsősorban nem a királyi serviensek töltötték be, hanem a szervezet kötött liberjei, sőt szolganépei is. Csakhogy ezeknek a kötött libereknek (udvarnokok, tárnokok stb. comeseinek, jobagioinak) a szolgálata, tisztségviselése megszakíthatatlan kötelék volt, a vagyonos közszabadé viszont önkéntességen, saját belátásán alapult. Ha érdeke úgy kívánta, vállalt servitiumától megválhatott. A privilegizáló okleveleknek a király udvarába vagy házába fogadó formulái mögött a közszabadóknak az udvar és a curtis-szervezet különféle beosztásaiban önként vállalt szolgálata keresendő társadalmi gyakorlatként. Ez lehetett a királyi serviens elnevezés kiindulópontja is."

18 A nemes (nobilis) cím elnyerésével a királyi serviensek olyan nevezetet vívtak ki maguknak, amely már a 11. század második fele óta megszakítás nélkül élt a honi társadalmi terminológiában. Így annak a törvénynek a 2. cikkében, amelyet László harmadik dekrétumának jelölnék, szó van a „nemesekről és nem-nemesekről (tam nobilibus quam ignobilibus)", László második törvénye intézkedik a lopást elkövető nemesről, sőt számot ad a nobilis-ok vagyoni tagozódásáról is. Előírása szerint ti. ha valamely nemes vagy vitéz (miles) másik nobilis házára tör, ott harcot kezd s a gazda feleségét megöli, akkor vétkéért vagyonának kétharmadát oda kell adnia, ha megfelelő nagyságú vagyona van (si tantam substanciam habuerit). Ám, ha nincs ennek megfelelő vagyona (si autem substancia defuerit), akkor az illetőt kopaszra kell nyírni, megostorozni, a vásáron körülvezetni és eladni! A garázdálkodásban résztvett szolgákat ugyanabban a büntetésben részesítik, mint urukat (servi verő eadem poena dampnentur, ut dominus eorum).

i9 A nobilis kategória előfordul természetesen az Aranybullában is: a püspökök és jobbágyurak mellett „országunk összes nemese (nobiles regni nostri universi)" kapja meg az ellenállás jogát. Az Aranybulla a királyi servienseket nevezetes bírósági kiváltságban is részesíti: augusztus 20-án bármelyiküknek joga lesz a király, vagy helyette a nádor előtt Székesfehérváron megjelenni és sérelmét előadni, a megyésispánok pedig a királyi serviensek birtokai felett nem ítélkezhetnek, kivéve a pénz- és 9