Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - Pedroni Emma Anna: A lúdtolltól az írógépig: az íróeszközök fejlődése és az iratanyagok papíranyaga a 19. század elejétől 1945-ig / 28–50. o.

meges elterjedés időszakában a legjobbnak a rugalmas acél anyagú tollheggyel — irídium heggyel — vált közkedveltté és megvásárolhatóvá. Az említett Heintze & Blanckertz cég olyan toll alakzatot fejlesztett ki, amelynek írófelülete körlapban végződik. A tinta vezetését pedig a tollra illesztett hosszú háromszögű aeéllemezke segíti. Az írófelület kör átmérője határozza meg az írásnyom szélességét. Az egyszerűség kedvéért így a toll számjele az írásnyom milliméter értékével egyezik meg. A számolás Va mm-től 8 mm-ig terjed (pl.: 1, 1,5, 2, 2,5 stb.). A toll neve: redis-toll.

n (14. ábra) Oklemm V.V.11Y.-227, 3 4 RÖMISCHEN , . 15. ábra vélek írásánál, például kiemelt szavak esetében két különböző méretű tollat alkalmaztak. Ügyvitelnél alkalmazott irattartók, — palliumok feliratát, dátum írását redisztollal készítették. Oklevelek írásánál egy másik formájú toll is igen kedvelt volt. „Vágotthegyű" tollnak, illetve ato-ioZInak, ritkábban „atoféder" tollnak nevezték. Ez a toll-fajta is acéllemezkével készült, és ez is több méretben került forgalomba. A toll közkedveltségét az a-tulajdonság váltotta ki, hogy ezzel igen szépen lehetett írni a régi római antiqua betűtípust és számjegyeket. (15. ábra) 2. íráshoz alkalmazott „ténta", „tenta" és „kárminoldat" A különböző színű írótinták a múlt században szintén behozatalként kerültek hazánkba, mint az írótollak esetében történt. A magyar vegyigyárosok a múlt században termékforgalmazási elképzeléseikkel ugyancsak csatlakoztak a „vé16. ábra 34