Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - Pedroni Emma Anna: A lúdtolltól az írógépig: az íróeszközök fejlődése és az iratanyagok papíranyaga a 19. század elejétől 1945-ig / 28–50. o.

dőegyesülethez", mint ahogy azt Schuler is tette. Hazai írótinta propagálását „Sorompó" felirattal látták el, mint például a Müller Testvérek, a Herczeg és Geiger, a Haertel Valter, remélve, hogy magyar terméket vásárol a nagyközönség a külföldi áruval szemben.

13 Az ügyiratok írótintaszínei változatosak. A legrégibb tintaszín a barna gubacstinta,

1

** másnéven „diófapác". Budapesten az V. kerület, Arany János u. 32-ben Tausk Henrih néven volt ismert egy „Gubacskereskedő" bolt, melyet az 1888-as „Budapesti czím- és lakjegyzék" őrzött meg számunkra. Jól ismert továbbá a korom alapanyagú fekete tustinta. (16. ábra) Az ügyiratokra bejegyzés cinóber, narancs, zöld és lila színű tintával történt. Ennek különösen számadásoknál, szövegjavítás, módosítás esetében volt gyakorlati jelentősége. A színes tintához legszívesebben üvegtollat használtak. Az üvegtoll tulajdonképpen ceruzavastagságú és hosszúságú üvegcső, melynek vége kúposán nyújtott, mint a hegyezett ceruza. A kúpos részt még a képlékeny üveg fáziskor a gyártásnál kissé megcsavarják — íróhegyet képeznek —, hogy az íves mélyedésen a tinta könnyen lecsuroghasson. Kiemelt iratok írását, aláírását, tussal és úgynevezett antracen tintával végezték, mert ez a két tintaféle az idők folyamán nem halványodik, és oklevelekről, iratokról nehéz az eltávolítása, (antracen tinta: kőszén párlatból nyert antracen olajból előállított íróanyag). Az antracen tinta egész feketéig hajló keverékként volt forgalomban. Nem tévesztendő össze a „tustintá"-val. (Antracénnel írt sorok felületének tapintásakor rücskös szemcsék érezhetők. Ezek az oxidálódott fémszemcsék a tinta egyik alkotórészét képezik.) Müller Testvérek vegyitermékéként került forgalomba később, a festékkel itatott írógépszalag is. (17. ábra) 17. ábra 35