Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - KILÁTÓ - Dóka Klára: Az Archivmitteilungen 1989–1990. évfolyamai / 65–70. o.

* A tematikát tekintve újdonságot jelentenek a különböző országok levéltárairól készült ismertetők (pl. Ausztrália, Finnország, USA, Franciaország, Szovjetunió). Kiszélesedett a könyvismertetések köre is, ahol a volt szocialista országok kiadványai mellett szerepelnek nyugati munkák is.

14 Referáltak öszszesen 15 folyóiratot, többek közt berni, stockholmi, stuttgarti, grazi kadványokat. Az 1990. évi 4. számban áttekintés olvasható a Nemzetközi Levéltári Tanács tevékenységéről.

15 Nemzetközi vonatkozású végül a drezdai levéltári kerekasztal konferenciáról készült beszámoló is, ahol a résztvevők a műemlékvédelem és a levéltárak kapcsolatáról folytattak eszmecserét. Ennek megszervezése az NDK Állami Levéltárigazgatóság utolsó tevékenysége volt.

16 A folyóirat 1990. évi első száma fontos dokumentumot közöl a fordulat utáni levéltári feladatokról és a terület problémáiról. A szerző Reihard Kluge, a Levéltárigazgatóság akkori irányítója a legfőbb nehézséget a raktárhiányban látta. Az 1960-as évek közepéig a kapacitás dinamikusan növekedett, de ettől kezdve a lakásépítésekre hivatkozva mindig elodázták a problémát. Gondot jelentett a szakképzett munkaerők viszonylag alacsony száma is. Hiányuk különösen a kerületi és átmeneti levéltárakban érződött. Utóbbiakban a levéltárosok a működtető hatóság vagy intézmény vezetőjétől függtek, és helyzetüknek megfelelően végeztek nem levéltári munkát is. A szakképzettek alacsony száma miatt a rendelkezések értelmében egyenrangú diplomának kellett elfogadni a pártiskola oklevelét is, ami a helyzetet — főként a legújabbkori iratok kezelésénél — még tovább rontotta. A levéltárosok és intézményeik tekintélye így fokozatosan csökkent. Ez tapasztalható volt még a történészek körében is, akik másodlagos, nyomtatott forrásokból, esetleg azok ideológiai átértékelésével írták dolgozataikat, de a levéltárakat nem keresték fel. Ez — a szerző szerint — sok eseben nem is lett volna érdemes, mert a biztonságra hivatkozva főként az új- és legújabbkori iratok nehezen voltak kutathatók. A gondok jelentkeztek a szakmai irányítás területén is. A túlzott központosítás a gyakorlati munkát nehezítette, hiszen a különböző típusú és korú iratokat nem lehetett azonos elvek szerint rendezni, és az „osztályszempontú" selejtezés sem vált a legújabbkori levéltári dokumentumok javára. Kluge vélenye szerint a levéltárak technikai bázisa — mikrofilmezési lehetőségek, számítógépek használata — szintén elmaradt a kor követelményeitől. A jövő feladatai közül a szerző a legsürgősebbnek tartotta — levéltárosok szakmai-érdekvédelmi egyesületének megszervezését; — az utolsó (1976) levéltári törvény átdolgozását; — az iratok kutatásának új szabályozását; — a képzés és továbbképzés előmozdítását; — gyűjtőterületi kérdések rendezését (a kerületi és átmeneti levéltárak, városi és üzemi levéltárak között); — a belügy mellett más minisztériumok (pl. külügy) levéltárfenntartói jogának rendezését; — a levéltárelméleti kutatások fejlesztését; — a levéltárosok szociális helyzetének javítását; — a publikációs lehetőségek növelését.

17 Az Archivmitteilungen 1990-es közleményei általában a felsorolt kérdéskörökben mozognak. A 4. számban találjuk a belügyminiszter 1990. március 16án kelt rendeletét a levéltári iratanyag használatáról. A korábbi előírásokkal szemben, eszerint az állami levéltári anyag — kutatási engedély birtokában — külföldiek és belföldiek részéről egyaránt szabadon tanulmányozható. A kutatási engedélyt a levéltárigazgatók, a kerületi, kerületi felügyelet alatt álló vá-