Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - KILÁTÓ - Dóka Klára: Az Archivmitteilungen 1989–1990. évfolyamai / 65–70. o.

rosi levéltárakban, üzemi levéltárakban, valamint értelemszerűen az átmeneti levéltárakban a fenntartók képviselői adják meg. Az engedélyt személyi jogvédelemre, állambiztonsági érdekre vagy bizonyos technikai problémákra (pl. az iratok rossz fizikai állapota) lehet csak megtagadni.

18 1990-ben megalakult az NDK levéltáros egyesület. A szervezéssel kapcsolatos felhívást — sajátos módon — a kezdeményező lipcsei levéltár igazgató és az Állami Levéltárigazgatóság vezetője írta alá.

19 A közzétett alapszabály lehetőséget adott arra, hogy az egyesületen belül területi és szakterületi szekciók jöjjenek létre. Ilyen kezdeményezés a szász, mecklenburgi, thüringiai, brandenburgi levéltárak, valamint a városi levéltárak munkatársai részéről volt. Bár az érdekvédelem megszervezése fontos lépés volt a demokratikus fejlődés útján, egy sor újonnan jelentkező problémát központi intézkedéssel, jogi rendezéssel kellett megoldani. Hogy igényeiket a levéltárosok felvethessék, az Archivmitteilungen hasábjain külön rovatot létesítettek, ahol a nyílt levelek kapcsán megjelentek az illetékesek válaszai is. Az 1990. évi 6. számban Beáta Fornfeist, a gerai elektronikai vállalat átmeneti levéltárának munkatársa felvetette, mi lesz az iratok sorsa reprivatizálás után, azok állami levéltárakba kerülhetnek-e? Hoz-e még az NDK kormányzata a levéltárakat érintő rendelkezéseket?

20 A namburgi központi kerületi levéltár munkatársai arról panaszkodtak, hogy e levéltárakban lényegesen rosszabb a munkatársak helyzete, mint a tartományok intézményeiben. Vonatkozik ez a fizetésekre, a szociális ellátásra, a társadalmi megbecsülésre egyaránt.

21 A levéltárügy jogi rendezésével kapcsolatban érdekes összeállítást olvashatunk a folyóirat 1990. évi 4. számában, ahol Rainer Kohlisch, a belügyminisztérium egyik előadója a helyi (kerületi és városi) levéltárak aktuális problémáival foglalkozik. A korábbi rendszer szerint a kilenc állami levéltár mellett működő 216 helyi intézmény közel 300 000 folyóméter különféle típusú iratot őrzött, köztük 80-ban értékes, történeti dokumentumok is voltak. Nagyobb részüknek nem volt önálló szervezete, hanem betagolódtak a kerület vagy város igazgatási rendszerébe, és — mint az átmeneti levéltárak esetében — elsikkadt a levéltári feladatok egy része is. A szerző javaslatot tett egy új levéltári törvényre, melynek hatálya az egész volt NDK területére kiterjedt volna. Bár a szöveg megfogalmazásakor nyilvánvaló volt, hogy Németország egyesül, a javaslat mégsem tekinthető anakronisztikusnak, hiszen az NSZK-ban is tartományonkénti törvények szabályozzák a levéltárügyet. A javaslat szerint a terület (Land) levéltári szervezete a következőképpen tagolódna: — állami történeti levéltár (őrzés, feldolgozás, kutatás); — tartományi főlevéltár (őrzés, feldolgozás, új iratok átvétele); — állami hatóságok, intézmények, testületek levéltárai; — területi levéltárak. Ezek gyűjteményei — kiegészítve a letétekkel, alapítványokkal — alkotnák a terület levéltári fond ját, mely része lenne a nemzeti iratanyagnak. A szakmai felügyeletet a Levéltári Hivatal látná el, melynek feladata csak a munkák koordinálása lenne. A törvényjavaslatban szerepel a kutatás szabályozása, a különféle típusú levéltárak feladatainak leírása is.

22 Átmeneti és üzemi levéltárak — a tulajdonviszonyok várható változása miatt — az előterjesztésben nem szerepelnek, és nem foglalkozik a javaslat a magánvállalatok, egyesületek, pártok, egyházak levéltáraival sem, melyek iratai nem részei a „Land" állami fondjának.

23 Az Archivmitteilungen 1990. évi utolsó számát már az átszervezett irá69