Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: Széchenyi és Zala: a Zala Megyei Levéltár Széchenyi-levelei / 53–64. o.

pasztalta, hogy Zala vármegyének nemes rendjei minden időben legmelegebb s leghívebb hazaszeretet által lelkesítve voltak, s hogy sok abban tartja legnagyobb szerencséjét, ha a közjóra sikerrel áldozhat. Nem találhatna tehát kis könyvem jobb vidékre ! Előre örülök azon pillantatra, hogy tekintetes rendekkel ezúton szorosabb öszve köttetésbe fogok élhetni, s hogy közértekezés, te[kinte]tes rendek részéről jó tanács, mindenek felett igen jó akarat s égő hazaszeretet által olyanokat fogunk eszközölni s talpra tenni, melyek eleintén mi kisded arányúak legyenek is, édes hazánkra halhatatlan díszt, utóinkra pedig szerencsét s áldást bizonyosan fognak hozni. S ha az emberiségnek minden törekedése a szerencse elérése, tudom hogy Zala vármegye rendjei a hazafiság szent kötelességei teljesítésében találják azt a mennyei megelégedetséget, melyet csak a nemes szív s a felemelkedett lélek érezhet. Addig is.szíves barátságokban s emlékezetekben ajánlom magam legalázatosabb szolgája gróf Széchenyi István 2. Pest, 1833. június 5. Széchenyi István Zalabéri Horváth János zalai első alispánnak Tekintetes Alispán Űr! Böjtmás hava 22-én, költ, s hozzám irányzott legbecsesb soraira nyíltszívűséggel válaszolni bátorkodom, örömmel értettem nemes Zala vármegye tekintetes rendéinek lelkesedését, melynél fogva nem kívánják, hogy az adózó viselje súlyát egy építendő megyei háznak, melynek hasznában az korántsem részesül oly mértékben, mint a nemes. Ily határozás valóban helyes, mert az örök igazság alapin nyugszik, s előbbutóbb minden bizonnyal áldott gyümölcsöket hozand, mint minden nemesb újraszületésített, mely az emberiség jussait igazságosb aránysúlyba helyzi. De vajon tekintetes alispán úr, miért állapodénak a tekintetes rendek ily dicső diadalomnak közepette meg, mellyet a legsorvasztóbb előítéletek maszlagi ellen oly szép sikerrel vívtak ki? Vajon miért állapodtak ott meg, hol egy lépéssel tovább például szolgálhatnának az egyesült hazának, ha t. i. abban hagyván a 19-ik századhoz többé nem illő liberum oblatumi rendszert, országos háborúi segedelem, vagy koronázási tiszteletdíj gyanánt egyenesen vetették volna ki a nemességre a megyei házhoz megkívántató költséget. Igaz, ezt a nagyobb rész szabadságsértésnek véli, de nem az, hanem a szabadság nevelése. Én legalább szabadságomat nem abba helyeztetem, hogy tehessek vagy ne tehessek, hiúságom, gőgöm, indulatim, szenvedelmim kénye szerint, hanem hogy a többségnek engedelmeskedni legyek köteles, és se többet, se kevesebbet ne tehessek, mint egy soron álló bajtársim. Át kell valahára már mennünk egy józanabb rendszer útjára, melyen mindenkinek idom szerint haladni s húzni kell, s hol senki sem ál úr, kinek makranca megakaszthat mindent, hanem csak a közös akarat parancsol. Ha nemes Zala vármegyének rendéi elég nagylelkűek valának saját vállaikra venni az említett terhet, ne vonja akkor egy váll is magát ki a köz teher alul, s legyen a diadal kivíva köz erővel, s ne csupán csak nehányok által, kik arra felszőlítatnak. Édes örömest hajtok én térdet s fejet nemes Zala vármegye rendelnek, s kötelességem érzetében szívesen fogom fizetni ami rám arány szerint kivettetik, önként azonban legkisebbet sem ajánlok, és pedig mert mint mondám, itt az idő már egy józanabb rendszernek elfogadására, s mivel tettleg nem mondhatok ellen magamnak, kinek mindennapi előterjesztései mind azon előítéletek kiirtására céloznak, melyeknek halálos háborút indíték, s melyeknek kevesbedni, vagy nékem veszni kell. Nem vív ki csatát mostani időkben azon megtámodás, hol csak az megy előre, kinek tetszik, nem mén az a dolog jó sikerrel, hol egyben hangzás s együtt tartás nincs, s nem boldogulhat nemzet ott, hol az egyes polgárok nagyobb becsületet, nagyobb díszt ismernek, mint a közakaratnak hódolni, s engedelmeskedni a hazának! Biztosan várván, hogy nemes Zala vármegyének rendéi ezen szép győzedelmet ki fogják vívni, maradok addig is legmélyebb tisztelettel ," " •:.. a tekintetes alispán úrnak kész köteles szolgája g[róf] Széchenyi István