Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: Széchenyi és Zala: a Zala Megyei Levéltár Széchenyi-levelei / 53–64. o.

l-jén, Pesten kelt levelében kérte tátikára, Tasner Antal Lunkányitól, hogy írjon néhány sort a gróf megbízásából Zala megyének arról, hogy a „Titania" nevű telivér mént a megyének ajándékozza, és a lóval együtt küldje el a származására vonatkozó iratokat is.

32 A „Titán ménló" ajándékozásáról szóló levelet — a származási kimutatás és a lóval való bánásmód részletes leírásának melléklésével — Lunkányi február 13-án küldte el Zala megyének, (lásd" levelek 6. sz.)

33 A levelet Zala 1839. március 11-i kisgyűlésén olvasták fel. Az ajándék illő megköszönését Kerkápoly István első alispánra bízták, és a Lunkányi által előírt bánásmód végrehajtását, a ló elhelyezését, etetését, futtatásait és a vele való hágatást is részletesen meghatározták.

34 Amíg az 1830-as években — mint láttuk — Zala megye a vízrendezés és a lótenyésztés terén is Széchenyi nyomdokain haladt, az 1840-es évek elején, a Pesti Hírlap körül keletkezett éles politikai vitában a Deák Ferenc vezette zalai liberális ellenzék szembekerült az ellenzék soraiba éket verni, és Deákot a maga oldalára állítani egyre agresszívebben igyekvő Széchenyivel. Az 1840-es évek fontos politikai kérdéseiben (pl. közteherviselés, védegylet, adminisztrátori rendszer) nemcsak Deák Ferenc állt (előbb csak a kulisszák mögött, majd nyilvánosan is) Kossuth pártjára,

35 hanem a zalai liberálisok többsége is szembefordult Széchenyivel. Széchenyi 1842. november 27-i, híres-hírhedt akadémiai beszéde után (amelyben minden korábbinál nyíltabb és élesebb támadást intézett a liberális ellenzék ellen) írta a liberálisok helyi pártvezére, Csány László Deáknak: „Ez az ember folytonos sakkozásában most a hazának sakkot mondott, és bizony, bizony mondom, ha jóslatom megbolondulására nézve később teljesül, megbántott hiúsága roppant eszköz leend honunk elsüllyesztésére. Kár, igen kár volt nékie barát és ellenség részéről annyira tömjénezni. Mi magunk teremtettük veszedelmes nagyságát. Azt mondják, a honra ő eddig sok, s nagy hasznokat árasztott, buta eszemmel megvallom ezt soha elhinni nem tudtam, de ha igaz lenne is, mos vétkes izgatása részünkről becsületet többé nem érdemel. Szobámban helyét legalább szintúgy, mint szívemben, örökre elvesztette."

36 Ilyen előzmények után szinte érthetetlen, hogyan juthatott egyáltalán Széchenyinek eszébe, hogy 1843. szeptemberében a zalai követválasztások és Deák visszavonulása után „Zala követeként" lépjen fel. (Az ügy végül is megmaradt az ötlet szintjén, csupán Wirkner Lajos udvari tanácsosnak beszélt róla.)

37 Széchenyinek ezidőtájt Zalában egyetlen nevezetes követője maradt csupán, Hertelendy Károly, volt alispán, Deák 1833/36-os és 1839/40-es egykori követtársa személyében.

38 Miután Hertelendy az 1843-as zalai .követválasztási botrányok során kompromittálta magát, visszavonult a megye közéletétől, és minden energiáját a balatoni gőzhajózás szervezése kötötte le. A zalai konzervatívak vezetője, aki nyilván az országgyűlésen ismerkedett meg Széchenyivel, első ízben 1842. november 10-én kereste fel otthonában a grófot. Hertelendy ekkor kifejthette, hogy egyeitért a készülő akadémiai beszéddel, mert Széchenyi megjegyezte naplójában: Hertelendy nem tart Deákkal.

39 A „fontolva haladó" Hertelendy Károly nemcsak Széchenyi elveivel értett egyet, de 1845. szeptemberétől szoros munkaikapcsolat is kialakult kettejük között a balatoni gőzhajózás megindítása kapcsán. Ez ügyben Hertelendy élénk levelezésben állt Széchenyivel, és rendszeresen találkoztak személyesen is egymással. Együttműködésük kétségkívül gyümölcsöző volt; rövidesen elkészült a „Kisfaludy"gőzös, és 1847-ben megindult a rendszeres balatoni gőzhajózás.

40 A gőzhajózás ügye ismét egymáshoz közelítette Széchenyit és a zalai liberálisokat. 1845. november 29-i levelében maga Deák is (nem minden kétely nélkül persze) támogatásáról biztosította Széchenyit, mondván: „ezen gőzha57