Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: Széchenyi és Zala: a Zala Megyei Levéltár Széchenyi-levelei / 53–64. o.

merősei között is alig keltett visszhangot,

13 szélesebb körben is terjeszteni kezd-* te. Így 1828 márciusában küldött néhány példányt Zala megyének is, egy emelkedett hangú ajánlólevél kíséretében, (lásd levelek 1. sz.)

u A megyét magasztaló és további együttműködést ajánló levelet Zala 1828. április 14-i közgyűlése „szívesen és több éljen kiáltásokkal" fogadta, a küldött könyvből egy példányt a megye levéltárában helyezett el, a többit a jelenlevők között szétosztotta, és egy hasonlóan ünnepélyes köszönőlevél megírásáról hozott határozatot.

15 „Méltóságod jeles nemzetsége egyik legfényesebbike azon dicsőknek, kik századok óta nem ön hasznokért, hanem a közjó előmozdításáért tevék a legnagyobb áldozatot a gyámolókra oly gyakran reá szorult hazánknak oltárára" — írta válaszlevelében a megye — „így nagyságod Ön maga is: nagy ősei nyomdokit nemcsak követvén, hanem példája, áldozatjai által felül is haladván, a hazai nyelvnek, ezen minden nemzetek polgári létele szent pallidiumának előmozdítására és mívelésére a legutolsó országgyűlés alatt az egész hazától érzékenyen és hálaadó szívvel fogadtatott, a fejedelemtül becsült nagy ajánlását tette, hasonlók tételére példájával másokat serkentett, és most már az írói pályára is fellépvén, hazai nyelvünket mint munkástárs mívelni, pallérozottságát jeles munkája által az idegenek előtt bebizonyítani, és a közjót a gazdaságnak egy legjelesebb ágában elősegíteni törekedik. Vegye méltóságod ennyi áldozatjáért, szent szándékáért, és tántoríthatatlan hazafiúi buzgóságáért a legforróbb köszönetünket, és felemelkedett lélekkel hozzánk intézett szép levelének értelme szerént vélünk szorosabb öszve köttetésbe lépni, s mint megyénkbeli egy jelesb birtokos, minél előbb köztünk megjelenvén, a köztanácskozásainkat hazánknak javára és boldogságára elősegélni méltóztasson."

16 A Széchenyi által kilátásba helyezett, s a megye által is remélt szorosabb együttműködés az 1830-as évek elején még váratott magára. Nem tudjuk, hogy adott-e egyáltalán Széchenyi választ azokra a levelekre, amelyeket a megye nevében Zalabéri Horváth János első alispán küldött neki ebben az időben. Az 1831 szept. 12-i, Zalaegerszegen kelt levelében — a megye aug. 8-i közgyűlésének 1912. számú határozata alapján — arra kérte a megyebeli nagyobb birtokos földesurakat, köztük Széchenyit, hogy (a Helytartótanács felhívására) járuljanak hozzá a pesti vakok intézetének alapjához.

17 1832. január 17-én, Zalabéren kelt levelében pedig arra szólította fel, hogy a kolera további terjedésének megakadályozására, birtokai után a koronázási ajándék kulcsa arányában adakozzék.

18 Zalabéri Horváth János harmadik, 1839. március 22-én kelt felhívására adott válaszát viszont már ismerjük. Az alispán a XVIII. században épített zalaegerszegi megyeház bővítéséhez kérte egy nyomtatott felhívásban a megye birtokosainak anyagi segítségét, önkéntes felajánlását.

19 Széchenyi — talán mert sokallta már a megye ,,segély"-kéréseit — hosszabb, elvi álláspontját is kifejtő levélben hárította el Zala kérését. Megkövetelte a megyétől a közteherviselés elvének következetes érvényesítését: az önkéntes hozzájárulást megtagadta, és az építési költségek adó formájában történő beszedését javasolta. Alapelve: a közakarat felette áll az egyén szabadságának, és csak az a nemzet boldogul, amelynek polgársága egyéni akaratát aláveti a köz akaratának, (lásd levelek 2. sz.)

20 '•<"' Az 1820-as évek végétől Zala megyében is megélénkültek a folyó- és patakszabályozási, mocsár-lecsapolási, berek kiszárítás! munkák. Széchenyi — birtokai révén — szinte valamennyi, a Zala folyó vízgyűjtőrendszerében történő szabályozásban érdekelt volt. Mind a pölöskei, mind a szentgyörgyvári uradalom nagy kiterjedésű berkekkel, mocsarakkal érintkezett, részben pedig vízöntésnek állandóan kitett rétekből, legelőkből állt. (Bak a Válicka-patak, Pölöske a Szévíz tó, Szentgyörgyvár a Zala folyó berke mellett feküdt.)

21 Deák 55