Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: Széchenyi és Zala: a Zala Megyei Levéltár Széchenyi-levelei / 53–64. o.

Ezek alapján Széchenyi zalai uradalmainak Összjövedelme legalább 19 000 ezüst forint lehetett az 1830-as évek közepén.

4 (Egy 1833-as jövedelemkimutatás szerint Pölöske 15, Szentgyörgyvár 5, míg Cenk 19, Csokonya pedig 28 ezer forintot jövedelmezett.) Ebben az időben — miután csokonyai uradalmát 1833ban adósságainak átvállalása, készpénz és év járadék fejében átadta testvéreinek — Széchenyi István kezén a cenki ufadalonj;; mellett; ^csupán" ^a zalai birtokok maradtak. Részben ezeket terhelték azután a cenki uradalom mintagazdasággá fejlesztésének költségei is — a zalai uradalmakban megkezdődött tagosítások és legelőelkülönözések során — ellentétben Cenk humánus rendezésével — egyetlen szempont érvényesült: a földesúr minél nagyobb nyeresége.

5 Zalai birtokait első ízben 1821. novemberében látogatta meg Széchenyi: november 22-én Pölöskén, 26-án pedig Szentgyörgyváron tartott szemlét. 1823. április 26-án Szentgyörgyváron tett rövidebb látogatást. A legtöbb időt 1828. nyarán, fiumei utazása során töltötte zalai birtokain. Július 16-án Zalaegerszegen át utazott, Pölöskére és az estét Barnák-pusztán töltötte. „Micsoda nyomorúság" — jegyezte fel itt a naplójában. Július 19-én nem éppen a legkellemesebb benyomásokkal utazott tovább Pölöskéről: „Magyarország alkatmánya -— vagyis tulajdonképp a parasztoknak a földbirtokosokhoz való viszonya — oly kevéssé megalapozott, hogy egy liberális és igazságosan gondolkozó embernek valami más jövedelem kellemesebb kell hogy legyen, mint egy magyar birtok— csupa erdő, mocsár, unalmas, tudatlan, de annál pöffeszkedőbb szomszédok — és mindenfelé bőség és ínség kéz a kézben" — írta naplójába július 18-án Pölöskén.

6 Zalai birtokait fiumei útjáról visszatérve, 1828. augusztusában látta utoljára: 15—16-án Pölöskén tartózkodott, majd 17-én Kehidán felkereste a Pozsonyból már személyesen is ismert ellenzéki vezetőt, Deák Antalt, és öccsét (az akkor még ismeretlen) Ferencet.

7 A zalai uradalmak gazdasági, úrbéri ügyeivel (a jószágkormányzóval és az uradalmi tisztviselőkkel való • kapcsolattartáson túl) maga Széchenyi alig foglalkozott,

8 ezeket közvetlenül a cenki „director", Lunkányi (Liebenberg) János jószágkormányzó, Széchenyi egykori nevelője intézte (ő személyesen is többször megfordult Pölöskén). Zala vármegye nemesi közgyűlésével a gróf nevében Lunkányi és Szabó János pölöskei uradalmi ügyész tartotta a kapcsolatot, az a Szabó János, akit Lunkányi bepanaszolása miatt Széchenyi 1841. áprilisában elbocsátott, és Kovács László ügyésszel váltott fel.

9 Széchenyi Döblingbe kerülése után (az 1850-es években) felesége, gróf Seilern Crescence személyesen is több beadványt intézett a zalai megyefőnöki hivatalhoz az úrbéri kárpótlás ügyében, és ő volt az is, aki 1854. július 28-án megvette Ödön fia számára Deák Ferenc kehidai birtokait.

10 Széchenyi István és Zala megye politikai kapcsolata tulajdonképpen egy „elmaradt találkozás"-sal kezdődött. 1823. április 9-én jegyezte fel naplójába, hogy Zala (és Somogy is) rossz néven vette, hogy a törvénytelen királyi rendeletek végrehajtását (az űjoncozást és az adó beszedését) megtagadó megyegyűlésen nem vett részt, jelenlétével, tekintélyével nem támogatta a rendi ellenállást.

11 Széchenyi a későbbiekben sem vett részt a zalai megyegyűléséken, és kezdetben a megye megkereséseire is alig válaszolt. 1826. szeptemberében Horváth Arítál főszolgabíró — a megye megbízásából — arra kérte Széchenyit, hogy járuljon hozzá a Zalaegerszeg mellett Sümegen is tartandó törvényszéki ülések költségeihez. Széchenyi a megkeresést azzal hárította el, hogy e kérdésben még sem a megyegyűlés, sem a helytartótanács nem foglalt állást, így e bizonytalan ügyre „semmi ajánlást" nem tehet.

15 1828 januárjában jelent meg Széchenyi első nagyobb munkája, a „Lovakrul". Miután a könyv a megjelenés utáni első hónapokban még személyes isn