Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kiss József Mihály: A Pázmány Péter Tudományegyetem felvidéki birtokai visszaszerzéséért indított perek / 31–42. o.

hogy az egyetemnek „a régi kormányok intézkedései és felfogásai ellen kellett küzdenie, a jelenlegi (kormány azonban hathatós támogatásban részesítette . . . küzdelmét... A Senatusnak nem... lehet úgy feltüntetni a dolgot, hogy a Pázmány Egyetem a jelen magyar... Kormány ellenében nyerte meg ezt a pert és védte meg jogállását." Javaslatát, hogy a Tanács fejezze ki köszönetét a vallás- és közoktatásügyi és az igazságügyminiszternek, a közalapítványi ügyigazgatóságnak és Gajzágó Lászlónak, egyhangúlag elfogadták.

32 A peres eljárás a vegyes döntőbíróság előtt — a csehszlovákok halogató taktikájának megfelelően — a szokott lassúsággal folyt tovább. A magyar félben egyre inkább megérlelődött az a vélemény, hogy a peres ingatlanok viszszaadása nem valószínű. Az Egyetemi Tanács egyik 1932. évi ülésén már felmerült az a gondolat, hogy „amennyiben a per érdeke úgy kívánja... (az egyetem megbízottai) informatív egyezségi tárgyalásokat" kezdjenek, s egyezségi megállapodást kössenek.

33 1934. májusában aztán olyan határozatot hoztak, hogy a pert minden körülménytől függetlenül folytatni .kell ugyan, de Angyal és Vali (a fő- és helyettes megbízott) folytasson egyezségi tárgyalásokat a csehszlovák kormány megbízottaival, úgy, hogy annak minden mozzanatánál érintkezésben legyenek Gajzágóval.

34 Ujabb per iratváltások után, már a szóbeli tárgyalásra készülve megtudták, Hogy Csehszlovákia a lausanne-i moratóriumra hivatkozva kérte az eljárás felfüggesztését. 1934. júniusában csehszlovák részről megegyezési ajánlatot tettek. Az egyetem megbízottai Budapesten és Pozsonyban tárgyalásokat folytattak Holub Eduárddal, a pozsonyi Katolikus Javak Központi Igazgatóságának vezetőjével. Ez a szerv kezelte a volt magyarországi közalapítványi birtokokat. A tárgyalások azon az alapon indultak meg, hogy a csehszlovák kormány az egyetem ingatlanait készpénzben megváltja. A tárgyalások ideje alatt az Egyetemi Tanács újabb határozatot hozott, mely azt tükrözi, hogy bár még bíztak a nemzetközi bírósági ítéletek végrehajthatóságában, a hangsúly a megegyezés irányába tolódott el.

35 A tárgyalások a marseille-i merénylet hatására lefékeződtek, s csak 1934. decemberében indultak meg újra. Előzetes elhatározás szerint a birtokok tulajdonjogáról való lemondás fejében 17—18 millió csehszlovák koronányi öszszeget kellett elérniük a megbízottaknak. A tárgyalások során az egyetem képviselőit a „legkompetensebb helyről" a mielőbbi megegyezésre ösztönözték.

36 Ilyen előzmények után 1935. február 13-án az Egyetemi Tanács rendkívüli ülésen foglalkozott a megegyezés kérdésével. Ezen részt vett Gajzágó László „kormányfőmegbízott", Steinecker István közalapítványi ügyigazgató és Váll Ferenc ügyvéd, perbeli megbízott is. Az ülésen Angyal Pál, majd Vali Ferenc ismertette a tárgyalások menetét. A továbbiakban Vali előadta, hogy csehszlovák kormány hajlandó a birtokok ellenértékeként 17 millió koronát átutalni az egyetemnek. Az alkudozások folyamán a Tanács határozata értelmében kérték a znióváraljai kastély természetben való kiszolgáltatását. Ezt a csehszlovák fél nem látta volna szívesen, s aránytalanul nagy összeget vont volna le ezen a címen. A legnagyobb akadályt az jelentette, hogy a birtoklásért külföldi valutában kellett volna fizetni, s bérlőt sem találtak. A felvidéki birtokok egyébként is súlyos terhet jelentenének az egyetemnek, behajtanák a vagyonváltságot, az értékszaporulati adót, végrehajtanák a földbirtokreformot. Ezek orvoslására újból csak a vegyes döntőbírósághoz kellene fordulni, ha ugyan az még létezne akkor. Így a megegyezés elfogadását ajánlotta. Gajzágó szintén amellett érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország fizetésképtelen, s ez magával hozhatja a megítélt követelések törlését. 37