Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kiss József Mihály: A Pázmány Péter Tudományegyetem felvidéki birtokai visszaszerzéséért indított perek / 31–42. o.

szerzésének ügyével. 1933. nyarán megtörtént a periratváltás. Magyar részről két periratot nyújtottak be a bírósághoz, melyek elkészítésében az egyetem megbízottai is részt vettek. Azt, hogy a csehszlovák fél milyen színvonalú munkákat nyújtott be, kellőképpen dokumentálja az általunk idézett magyar szerzők tiltakozása. így például Kolosváry Bálint: A csehszlovák kormány képviselője egy 1904-es művére hivatkozik — pedig abban sem foglalkozott az egyetem vagyonának jogi természetével, sőt már akkor azt tanította, hogy az egyetem magánjogi személy. Azt is állítják, hogy tanítaná az egyetemi alapnak egyetemtőli különböző jogi személyiségét. Nem tudja, hogy magánjogi műve mely helyével támaszthatnák ezt alá. Almási Antal német nyelvű Magyar .magánjog című művének 84. oldalán kifejtett gondolatokra is hivatkoztak. Almási nyilatkozata: Nem állítja, hogy az egyetem vagyona attól külön jogi személyiséggel bírna. Az „egyetemi alap" kifejezést szövege nem is említi, Pázmány-alapnak nevezi az egyetem vagyonát.

28 A periratváltás befejeztével a bíróság október 23-ára tűzte ki a szóbeli tárgyalás időpontját. Előtte az Egyetemi Tanács a vallás- és közoktatásügyi miniszter utasítására egy Gajzágót támogató bizottságot állított fel.

29 A tárgyalás megkezdése előtt a csehszlovák fél bejelentette, hogy újabb írásbeli bizonyítékokkal kíván élni. így a tárgyalások során felolvastak pl. két olyan törvényjavaslatot, melynek indoklásában az egyetemi alap jogi természetéről félreérthető vagy téves ismertetés található. Hivatkoztak a képviselőház 1868. november 13-i határozatára is, amikor Deák javaslatára kimondták, hogy az egyetemet „állami intézetnek" tekintik. Mindenesetre ezek a manőverek a tárgyalások elhúzódásához vezettek, s némileg meg is lepték a magyar felet.

30 A bíróság a szóbeli tárgyalások után megkezdte tanácskozásait és december 15-én ítéletet hirdetett. Ebben megállapította, hogy Pázmány „stúdium generale"-t alapított, felsorolták az adományokat, s az egyetem szervezetében Mária Terézia uralkodása után bekövetkezett változásokat. A felvidéki birtokok elvonása kapcsán megállapították, hogy annak eseményeiről kevés információt nyertek, bár Gajzágó perbeszédében leírta azokat. A bíróság egy tagjának kérdésére a csehszlovák megbízott kijelentette, hogy azzal a későbbiekben kíván foglalkozni, ám ezt nem tette meg, amiből arra következtettek, hogy a magyar fél által előadottakat nem. kívánta vitássá tenni. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyetem alapításától fogva Önálló jogi személy és semmiképpen sem volt egyszerűen a jezsuita rend főiskolája, mint ahogy azt a csehszlovák fél állította. Az az állítás is téves volt, hogy az egyetem az idők folyamán jogi személyiségét elveszítette volna valamely jogszabály által. A bíróság megállapította az egyetem államtól különálló jogi személyiségét, perképességét és a peres ingatlanok feletti tulajdonjogát, amivel eleget tett a trianoni szerződés 250. cikkelyében foglalt feltételeknek. Ezek alapján 12 szavazattal egy ellenében elutasították a csehszlovák kormány kérelmét. (Az egyetlen ellenszavazatot a csehszlovák bíró adta le.) Megállapította, hogy a Magyar—Csehszlovák Vegyes Döntőbíróság jogosan határozta el, hogy az egyetem és a csehszlovák állam közötti perben hatáskörrel bír, s hogy az alperes köteles visszaadni az ingatlanokat. Az ítéletből az is következett, hogy a vegyes döntőbíróságnak a visszaadás körülményei, az elmaradt haszon és a perköltség tekintetében folytatnia kellett az eljárást.

31 Az Egyetemi Tanács a döntés után egy héttel ülésezett. Az ítélet ismertetése kapcsán megbízták Szladits Károlyt egy intézkedési javaslat elkészítésével, amely az egyetem jogi helyzetét „elhomályosító és félremagyarázó jelenségeket" volt hivatva kiküszöbölni. Szladits részéről elhangzott az a vélemény, 36