Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kiss József Mihály: A Pázmány Péter Tudományegyetem felvidéki birtokai visszaszerzéséért indított perek / 31–42. o.

sített nemzetközi fórumok előtt is érvényesíteni. A kar konkrét indítványát mellőzte, viszont elhatározta, hogy felterjesztést intéz az Egyetemi Tanácshoz, hogy az sürgős feliratban kérje a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges jogi és nemzetközi lépéseket az egyetem elszakított területeken levő javainak visszaadása érdekében. K. Kováts Gyula a határozattal szemben különvéleményt jelentett be. Hangsúlyozta, hogy már tett javaslatot az egyetem javainak revindikálására, melyet a kar és az Egyetemi Tanács is elfogadott. Javaslatáról Haller István minisztersége idején szakértekezletet is tartottak. Ám akkor semmilyen döntés nem született. Emiatt kéri a tanácsot, hogy ő maga avatkozzék saját felperessége alatt az ügybe. Annál is inkább, mert a „szerencsétlen miniszteri értekezlet" óta két rektor is olyan beszédet tartott, hogy az egyetemi javak az egyetem saját tulajdonai.

10 A trianoni békeszerződés 239. cikkelye szerint Magyarország, s a szövetséges és társult Hatalmak között vegyes választott bíróságokat kellett felállítani a vitás kérdések eldöntésére.

11 Ez alapján jött létre a Magyarország és Csehszlovákia közötti döntőbíróság is. Miután a Vegyes Döntőbíróság eljárási szabályzatát kihirdették, a jogi kar úgy határozott, hogy egy ötös bizottság foglalkozzék a csehszlovák területen fekvő ingatlanok ügyével.

12 A jelentést rendkívüli ülésen hallgatták meg és fogadták el. Ennek értelmében a Jog- és Államtudományi Kar felkérte az Egyetemi Tanácsot, hogy az az egyetem, mint önképviseletre jogosult jogi személy nevében indítson keresetet a trianoni békeszerződés 250. cikkelyére alapítva a vegyes döntőbíróság előtt 1923. végéig a lefoglalt egyetemi javak kiadása iránt. Minthogy az eljárási szabályzat szerint a peres felek képviselői jogi kari tanárok is lehetnek, bízzák meg a képviselettel K. Kováts Gyulát, aki az egyetemi javak jogi természetének legalaposabb ismerője. Ha a keresetre a Vegyes Döntőbíróság hatáskörét nem állapítaná meg, vagy azt elutasítaná, a trianoni szerződés 256. cikkelye alapján az alapítványok, valamint az összességek és erkölcsi köztestületek javainak tárgyában Rómában 1922-ben aláírt, bár Magyarország által még nem ratifikált egyezmény keretében lehetne érvényesíteni a javak visszaszerzésére irányuló törekvést. Ezen igény fenntartása végett az Egyetemi Tanácsnak a kormánynyal sürgősen érintkezésbe kellene lépnie. Mivel pedig az említett egyezménnyel kapcsolatos kérdések az akkor folyó prágai gazdasági tárgyalásokon is szóba kerülhettek, az egyetem kárára praejudikáló állásfoglalások megelőzésére a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kell eljárni.

13 A fenti határozat értelmében jó fél évvel később K. Kováts Gyula a kar ülésén jelentést tett a vágsellyei és znióváraljai uradalmak visszaszerzése tárgyában. Fölolvasta tanulmányát az egyetem vagyonának jogi természetéről, majd részletekben nem ismert szóbeli tájékoztatást adott a tervezett intézkedésekről.

14 A későbbiekben egyébként — miután megbízatása értelmében elkészített, s az Egyetemi Tanácsnak bemutatott egy keresetlevelet — az egyetem perbeli képviseletéről lemondott.

15 Az egyetem felvidéki birtokai visszaszerzése, s ezzel kapcsolatban a perbeli képviselet kérdése többször felvetődött az interminiszteriális értekezleteken. Megvitatták, hogy mi célszerűbb, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter a közalapítványi ügyigazgatóság útján, vagy, íia maga az egyetem perel. Ez utóbbi „annyira praktikusabb, hogy attól lehet tartani, hogy az ellenfél az »ad hoc« ily konstrukcióra helyezkedés vádjával támadhat meg bennünket, tekintve, hogy a múltban — mint tudjuk, bár az egyetem javára — tényleg azonban más kezelte a javakat".

16 E vád kivédésére szükséges lenne a vallás- és közoktatásügyi miniszternek és a Közalapítványi Ugyigazgaitóságnak az egyetem 33