Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 3. szám - Kiss József Mihály: A Pázmány Péter Tudományegyetem felvidéki birtokai visszaszerzéséért indított perek / 31–42. o.

keresetéhez oly módon való csatlakozása, hogy az ingatlanokat ők is az egyetem javára korlátozásoktól mentesen fel kívánják szabadítani. Erről a kérdésről többször tárgyaltak az egyetem megbízottjával, K. Kovátscsal és Steffanitscsal, aki a Közalapítványi Ugyigazgatóság vezetője volt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter elnöklete alatt az összes érdekelt részvételével egy gyűlést terveztek, amelyen a K. Kováts és Steffanits-féle keresetszövegeken kívül egy harmadik variánst is megvitattak volna, melyet Gajzágó László készített el. Az ülés azonban elmaradt, mert az Egyetemi Tanács 1923. december 22-én úgy határozott, hogy a per vitelével és a keresetlevél elkészítésével (felhasználva a K. Kováts és Steffanits-féle szövegeket) Notter Antal jogi kari dékánt bízza meg. Gajzágó •** miután felajánlotta segítségét — két nap múlva kész kereseti példányokat kapott azzal, hogy továbbítás előtt olvassa el. A keresetlevél szövegét általában helyesnek találta, ám néhány kijelentését veszélyesnek ítélte, ezért újra felajánlotta segítségét. Karácsony este a dékán meglátogatta hivatalában, s Gajzágó tervezetét elfogadta. Ismételten szóba került a Közalapítványi Ügyigazgatóság és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felperesi csatlakozása is, ám a: dékán úgy nyilatkozott, hogy ahhoz az Egyetemi Tanács nem járulna hozzá.

17 Az 1923. december 24-i keltezésű keresetlevelet még az év végéig eljuttatták Hágába.

18 A hosszan elhúzódott per folyamán az egyetem képviselőinek azt kellett bizonyítaniuk a csehszlovák kifogásokkal szemben, hogy az egyetem alapításától fogva végig önálló jógi személy volt, azaz Pázmány Péter „stúdium generale"-t létesített. A csehszlovák álláspont szerint Pázmány nem egyetemet, hanem csak alapítványt hozott létre, s így egy vagyontömeget ruházott fel jogi személyiséggel. Az egyetem csak egy jezsuita iskola volt, s ennek fenntartására szolgált az alapítvány. Miután a pápa a rendet feloszlatta, az egyetem állami intézetté vált, míg az „alapítvány" további adományokkal gyarapodott. A csehszlovák állítás szerint a vagyontömeg is állami eredetű volt. Mindkét esetben el kellett volna utasítani az egyetem keresetét. Az első esetben az egyetem nem lett volna tulajdonosnak tekinthető, míg az utóbbiban a trianoni rendelkezések értelmében a vagyon az illető utódállam tulajdonába ment volna át.

19 Csehszlovák részről a per során a tárgyalások késleltetése érdekében minden eszközt igénybe vettek. Ennek bemutatására álljon itt Szladits Károly esete. Szladits jogi kari nyilvános rendes tanárt a kormány 1927-ben nevezte ki a Magyar—Csehszlovák Vegyes Döntőbíróság mellé döntőbírónak.

20 Döntőbírói tisztének egyetemi tanárságával való összeférhetetlensége egy 1932. februárját megelőző Egyetemi Tanácsülésen merült fel. A kérdést ezután tisztázták a csehszlovák nemzeti bíróval és a döntőbíróság elnökével, hogy tudniillik a nemzeti bíráktól formális elfogulatlanságot azon túl, hogy az ügyben azt megelőzően mint á peres felek valamelyikének • képviselői nem jártak el, nem kívánnak. Szladits ezek után nyugodtan elfoglalta helyét. A csehszlovák kormány megbízottja a nemzeti bíró korábban hangoztatott véleményével szemben a tárgyalás megnyitása előtt hágai semleges társaságokban igyekezett Szladitsot összeférhetetlensége miatt diszkreditálni, s az elnöknél is szóbeli kifogást emelt, bejelentvén, hogy azt a nyílt ülésen hivatalosan is megteszi. Aknamunkája nyilvánvalóan a tárgyalások meghiúsítására irányult. Ellenlépésként Gajzágó László (a döntőbíróság mellett működő kormánymegbízott) a csehszlovák nemzeti bíró személye ellen emelt kifogást amiatt, hogy az az alperes képviselőjeként függőbb helyzetű, mint a felperes képviselője az egyetemtől. Az elnök a két semleges bíró meghallgatása után úgy döntött, hogy elfogultság miatt egyikük sem recusálható. Erre a csehszlovák kormánymegbízott a kifogás megtételétől elállt, s így a tárgyalást meg lehetett tartani. 34