Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - Galambos Sándor: Alapítványi célok a dualizmus korában Nyíregyházán / 19–27. o.

Az alap viszont természetes vagy jogi személy tulajdonában lévő, jogi személyiséggel nem bíró vagyon. Az alapítványozás intézményét átfogóan szabályozó törvény, habár többször tettek rá kísérletet, nem született. A jogi keretek hiányában sokszínűség jellemezte az alapítás aktusát. Az alapítvány tevő valamilyen közhitelű okiratban nyilvánította ki akaratát. A XX. század.elejétől azonban a hatóságok szabályozott formák szerint kiállított alapítólevelet

6 követeltek meg. Az alapítólevél tartalmazza az alapítvány címét, célját, a törzstőke nagyságát, .a kamatok elnyerésének feltételeit, a pályázat és a kamatkiosztás módját és idejét. E dokumentumban feltüntetik az alapító, a kezelő, a peres és peren kívüli képviselő, valamint az adományozottakról döntő kuratórium nevét/ megnevezését is. (A célok dimenziói) Az alapító legrészletesebben azt rögzítette, hogy milyen követelményeket támaszt a kamatokban részesülőkkel szemben. Csak az nyerhette el a kamatokat, aki egyszerre több feltételnek is megfelelt. Az alapítványok tehát több vonatkoztatási rendszernek egy-egy elemét preferálják, vagyis céljaik többdimenziósak. Sok feltétel egyidejű meglétét követelte meg Mandel Ábrahám és neje, Czincz Rozália is — csakúgy, mint a többi alapító. 1891-ben kelt végrendeletükben 500 forintos alapítványt tettek,

7 s megszabták, hogy a kamatokat „... csakis nyíregyházi születésű, mózes hitvallású, szegény sorsú... — bármelyik felsőbb iskolába járó — jó tanuló kapja." A feltételek között szerepelt a születési hely kritériuma, a megadott felekezethez tartozás, szociális szempontból a hátrányos helyzet. Az eredményességet írta elő a „jó tanuló" kitétel, valamint — kisebb mértékben — a felsőbb iskolába járás követelménye, de ez utóbbi életkori korlátokat is állított. Az egyre kisebb átmérőjű koncentrikus körök fokozatosan csökkentették azt a mezőt, amelyből válogatni lehetett. Végül a harmincezres városi populációnak egy ezreléke sem elégítette ki az öszszes feltételt. Az alapítványi célok a több dimenzió közül elsőként a legtágabb kört, a földrajzi, területi, közigazgatási egységet jelölték meg. A nyíregyházi alapítók főleg városuk lakosai, intézményei számára tettek adományokat. Többek között Bresel Paulina, Nádassy Lajos, Nikelszky Mátyásné és Petrovics Gyula nyíregyházi polgárok rendszeres támogatására adták vagyonuk egy részét. Megengedő jellegű a Zierek Edéné Kralovánszky Jolán által a férje emlékére tett alapítvány. Az adományozó 1907-es végrendeletében 5000 koronát

8 hagyott elszegényedett özvegy nő vagy idősebb leány segélyezésére, „... kikötvén, hogy a jelentkezők között elsőbbségben részesíttessenek az úrinők, s amennyiben nyíregyházi nő nem jelentkezne, úgy Szabolcs vármegyei is igényt tarthat rá." Az alapítványozás nem feltétlenül maradt egy település határain belül, hanem horizontálisan becsatornázta, átszőtte az egész országot. Nyíregyháza városa alapítvánnyal segítette a sárospataki jogtanszéket, a rozsnyói árvaházat és az eperjesi szemináriumot. A városi képviselőtestület 1911-ben 200 koronával járult hozzá a Mártónffy Márton-ösztöndíjhoz, amelynek tőkéjét az iparostanonc iskolai tanítók országos egyesülete az egész országra kiterjedő gyűjtéssel teremtette elő. Az ösztöndíj célja az ipar- és kereskedőtanoncok jutalmazása, illetve a pályakezdők segélyezése volt. A századforduló környékén a város lakosai közül Zucker Henrik Szabolcs megyei szegények segélyezésére,

9 Mandel Ábrahám pedig a nagykállói állami reáliskola javára tett alapítványt.

10 Olyan jótékony adományok is léteztek, amelyeknek csak a kedvezményezettjei voltak nyíregyháziak, alapítói viszont nem. Szabolcs megye közgyűlése a helybeli gimnázium tanulói számára 1000 forintos alapítvány létesítését határozta el, hogy Lukács Ödön

11 emlékét megörökítse. Samassa József egri ér20