Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. szám - MÉRLEG - Lakos János: Lichtneckert András: A balatonfüred–csopaki borvidék története. Veszprém, 1990. / 82–84. o.

eakolostor alapítólevele említi Paloznak falu szőlőtermesztését. A középkori szőlőkultúrának — ez természetes folyománya a forrásadottságofcnak — elsősorban a birtoklási-társadalmi vonatkozásait tárhatta fel a szerző. Meggyőzően elemzi azt a folyamatot, amely a különböző jogállású szőlőtermelőket (királyi, királynéi szolgálónépeik, várszolgák, egyházi szolgáik stb.) betagolta a 14. századra kialakuló egységes jobbágyosztályba. A vidéken a veszprémi egyház lett a legfőbb birtokos, de más egyházi testületek (felsőörsi prépostság, bakonybéli és tihanyi monostorok) is rendelkeztek (birtokokkal, őket illette tehát az egyházi tizeden kívül a földesúri kilenced és hegyvám is. Míg korábban elsősorban a sík területekre, addig a 14. századtól kezdve egyre inkább a hegyoldalakra telepítettek szőlőt, innen ered a „mons vinearum" és a „promontorium" elnevezés. A ligetes művelést a tőkeművelés váltotta fel. A könyv III. fejezete tárgyalja a török kort. A vidék a hódoltság pereme volt, kitéve az állandó pusztításoknak. Falvak tűntek el, de a parlagosodás ellenére fennmaradt a szőlőművelés folytonossága. Jellemző vonásként emeli ki a szerző a földesúri hatalom meggyengülését, aminek kö vetik ezménye lett a terület nemesi falvainak (Kövesd, Monoszló Nemespécsely, Szentantalfa) kialakulása. Módszertanilag is figyelemre méltó a veszprémi káptalan 17. századi hiteleshelyi jegyzőkönyveiben szereplő és a szőlőművelésre vonatkozó jogügyletek feldolgozása. Településenként kapunk így képet a szőlőtelepítésekről, adásvételekről, a szőlők állapotáról. A következő fejezet hosszú, a Rákóczi szabadságharc idejétől egészen a filoxéravészig (1880-as évek) terjedő időszakot, közel két évszázadot ölel fel. Lényegesen kiterjedhetett a téma elemzése: az új forrástípusok (országos összeírások, az 1770-es évekbeli úrbérrendezés dokumentumai, úriszéki iratok, földes telekkönyvek, a polgári kori dézsmaváltság iratai, statisztikáik, leírások) olyan problémakörök vizsgálatára is módot adtak, amelyekre az előző korszakok vonatkozásában alig-alig volt lehetőség (pl. a 'művelés és borikészítés módja). Mindez tükröződik a fejezet szerkezetében is: ihat pontban tematikus tagolású a tárgyalásimód. A szerző kiváló érzékkel, mindig súlyt fektetve az alfcorszakok specifikumainak bemutatására tárja elénk a szőlőtelepítéseket, az adóztatás alakulását és az 1850-es évekbeli dézsmaváltságot, a szőlőhegyek önkormányzatát, a szőlészet és borászat fejlődését, a helyi és távolsági borkereskedelmet, valamint a szakirodalom és -képzés helyi .alakulását. Egy rövid recenzió keretében lehetetlen még csak érzékeltetni is a szőlőművelésben, ennek gazdasági-társadalmi feltételeiben a vidéken végbement, a könyvben sokoldalúan megjelenített korszakos változásokat: a feudális kori tradicionális szőlő- iái. bortermesztés teljes kifejlődését, majd a 19. század közepétől bekövetkező átalakulását modern gazdálkodássá, amely pl. szőlőfajta-váltással is járt (a Fekete-tengeri fajtákat nyugati fajták váltották fel a körzetben). Bizonyára szubjektív a véleményem, mégis szabadjon kiemelni a szőlőiművelő településeken a 18. század közepétől megjelenő „hegységi" önkormányzatok működésének, valamint a szőlő'művelés és a borászat eszközeinek igén precíz, utóbbi esetében etnográfiai igényű leírását, értékelését. Az 1880-as években halálos kór, a filoxéra támadta meg az ország szőlő vidékeit, így a Csopak környéki fejlett gazdálkodást folytató ültetvényeket is. Hosszú évtizedek szorgos munkájának eredményeit törte derékba a vész. A bekövetkezett hatalmas pusztulásokkal (1873-ban 4600 kh-nyi volt a szőlő területe, 1895-ben csupán 500 kh!), a filoxéra elleni védekezés (módszereivel és az első világháborúig sikeresen kibontakozó rekonstrukcióval foglalkozik a kötet V. fejezete. Ebben az évtizedben ment végbe a napjainkig ható alapvető fajtaváltás: a filoxérának ellenállni nem tudó európai szőlők helyébe amerikai szőlők kerültek. Ezek egy része ugyan igen rossz minőségű direkttermő fajta 83