Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 2. szám - Lőrincz Zsuzsa: Magyar honos munkások Németországban: adatok a berlini követség munkásgondozó hivatalának működéséhez / 3–12. o.

hoz szükséges engedélyt és egyéb hivatalos papírokat. Az sem volt újdonság, hogy a német hatóságok korlátozták a munkásokat szabad mozgásukban, csak ez 1944 nyarán fokozottabban mutatkozott meg. Erről tanúskodik a müncheni főkonzulátus levele a hivatalhoz, amelyben a munkásoknak általános utazási engedély kiadatását kérték. A HM egy átiratában úgy intézkedett, hogy a Né­metországba ipari munkára kiközvetített honvédelmi munkaszolgálatosok 18 egyéni útlevél nélkül csak katonai menetokmányokkal, zárt szállítmányként küldessenek iki, ugyanekkor felkérte a külügyminisztert, hogy ezeket a mun­kaszolgálatosokat egyéni útlevéllel is lássa el. Ez annál is inkább szükséges volt, mert e nélkül a hazatérés családi esemény esetén sem volt lehetséges. Az előbbiekben említett jelentésekben visszatérő kérdés volt a németországi ma­gyar honos munkások ruhaneművel és lábbelivel való ellátása. Ezt nem tud­ták megoldani, részben anyagiak, részben készlethiány miatt. Amikor lehető­ség adódott volna, feltehetően más meggondolások miatt utasították vissza a segítő kezet. Dr. Schirmer Róbert, a Nemzetközi Vöröskereszt Berlinben székelő meg­bízottja felajánlotta a Munkásgondozó Hivatalnak, hogy az vegye át a magyar zsidók élelmiszerrel, ruhaneművel és gyógyszerrel való természetbeni ellátását, amit a Vöröskereszt bocsátott volna a rendelkezésükre, az ellenőrzés fenntar­tásával. Alexy saját feljegyzése szerint a kérés teljesítése elől elsősorban azzal tért ki, hogy a hivatal létszáma a javasolt természetbeni ellátás lebonyolítá­sára nem elegendő és további bővítés nem várható. Hozzátette még, hogy a keresztény munkások ruhaneművel és lábbelivel való ellátását a múlt napok­ban kellett visszautasítani anyaghiány miatt és „érthető megütközést keltene", ha a követség hivatala csupán a magyarországi zsidómunkások természetbeni ellátásával foglalkozna. 19 Schirmer erre felajánlotta, hogy ő hajlandó átvenni a magyar zsidók természetbeni ellátásával egyidejűleg a magyar keresztény munkások ruhaneművel, lábbelivel való ellátását. Kérte, hogy a magyar kö­vetség a kérdésben elfoglalt álláspontját hozza megfelelő módon az ő tudo­mására. Indítványozta, hogy a német külügyminisztériumban tartsanak egy megbeszélést az MgH bevonásával, ahol a magyarok kérjenek a magyar állam­polgárságú munkások elhelyezésére vonatkozó információt. Nincs tudomásunk arról, hogy a Vöröstkereszt ajánlatát elfogadták volna és (megbeszéléseiknek eredménye lett volna. A menekültek ügye A Vörös Hadsereg előnyomulása, a német csapatok visszavonulása miatt előbb azok, akik német származásuk vagy politikai állásfoglalásuk miatt helyzetü­ket bizonytalannak érezték, később pedig pusztán félelemben élő emberek is tömegesen lépték át a magyar határt, hogy a Német Birodalom területén ke­ressenek munkát, telephelyet maguk vagy családjuk részére is. A menekültproblémával a hivatal iratai között 1944 novemberében kelt emlékeztetőkben, feljegyzésekben találkozunk. A tömeges határátlépések ide­jéből — 1945 januárjáról van szó —, már érdemi feljegyzés nem maradt fenn, feltehetőleg azért, mert sem a követség, sem a hivatal nem tudott úrrá lenni az adott helyzeten. Egy 1944. november 21-i értekezlet jegyzőkönyve szerint a berlini követségen a menekültek elhelyezését, ellátását, útlevéllel való ellátá­sát akarták megtárgyalni. Az értekezlet elnöke Lorx Tibor követségi tanácsos volt. Részt vett a megbeszélésen a berlini főkonzulátus, a berlini követség meg­bízottja, a Munkásgondozó Hivatal vezetője, a német munkafront magyar ösz­szekötője. 20 Megállapították, hogy mind több menekült magyar állampolgár 9

Next

/
Thumbnails
Contents