Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - MÉRLEG - Vass Előd: Varga Endre–Veres Miklós: Bírósági levéltárak 1526–1869. Bp., 1989. / 91–93. o.
a megyei és a külföldi levéltárakba, mint oda illetékességből tartozókat, átadták. A most megjelent bírósági levéltárak ismertető leltárának iratanyaga tehát 1962 körül került abba az állapotba, ahogy ma is a raktári és a levéltári rendje fennáll, s a szerzők egymás között megosztozva, a feladatuk elvégzését a következő években kezdték el. A szükséges rendezési munkálatok közben, a Kir. Kúria II. József-féle igazságszolgáltatás korából (1786—1790) származó iratait feldolgozva, erről a korszakról a Századok és a Levéltári Híradó 1960— 61. évi számaiban előzetesen tanulmányokat jelentetett meg. A most megjelent ismertető leltár iratanyagának korábbi feldolgozásánál dolgozó Veress. Miklós, hasonlóképpen, a tárnoki levéltárról egy külön kötetet jelentetett meg. A most megjelent kötetben is tárgyalt levéltárról Veress Miklós: A tárnoki hatóság és a tárnoki szék 1526—1849 c. (Budapest 1968) munkájában még részletesebb feldolgozás jelent meg. Varga Endre az ismertető leltár készítése közben a legkorábbi célját, a „Királyi Kúria" történetének megírását is folytatta. A szorító körülmények miatt azonban a kúria szervezetének működéséről részletesebben csupán az 1780—1850 közötti időszakot dolgozhatta fel. Ö a kandidátusi disszertációját is e téma köréből védte meg. Varga Endre: A Királyi Curia 1780—1850 c. (Budapest 1974) kötete az ismertetett kötetünkhöz a legszorosabban kötődik. Varga Endre az elkezdett feladatát 1964 óta nyugdíjas főigazgató-helyettesként végezte tovább. Munkatársa, Veress Miklós 1969 után, a bírósági referenciát ismét átadva, az ismertető leltár kéziratán, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadójaként, szintén visszajáró kutatóként dolgozott. Varga Endre 1973. évi és Veress Miklós 1977. évi halála jelen kötetünk kéziratát még fésületlen kamaszkorban érinttette. A kézirat megjelentetésében Degré Alajos, Ember Győző és Sashegyi Oszkár munkáját is dicséret illeti meg. A bírósági levéltárak 12 levéltára 1983. dec. 31-i állományának a végső egyeztetését Sashegyi Oszkár végezte el. A kötet négy részből álló mutatóit özv . Varga Endréné készítette. A bírósági levéltárak ismertető leltárát nyújtó most megjelent kötetünk a magyar irodalomban Jókai, Eötvös és Mikszáth regényeiben megjelentetett „régi táblabíró világ" még eredetiben létező iratainak lexikona, s a kutatók számára e korszak hivataltörténetének tágabb összefüggésbeli áttekintését csaí: itt teszi lehetővé. Azonban a kötetünk iratanyaga a családtörténet számára is kimeríthetetlen kincsesbányát tartogat, mivel a régi birtokperek jegyzőkönyvei mellé becsatolt családi genealógiák és más családtörténeti feljegyzés-ek a perelt ,,jus" bizonyítékai voltak. Példaként említjük meg, hogy az említett „régi táblabíró világ" táblabíráinak névsorait is a személynöki levéltár Csomóiban, az 1790—1849 közötti időszakban ügyvédi vizsgát tett jogászainak névjegyzékeiben rejtőzve találhatjuk meg. A még fel nem tárt témák puszt?. felderítését is tárgyalt kötetünk világos szerkesztésében az érdeklődő kutatók közvetlen közelébe hozza. A sokszor rendkívüli körülményekkel dacoló előmunkálatok, a tizenkét bírósági levéltár teljes raktári és levéltári rendez/jse, s feldolgozott részleteinek korábbi kiadását most követő teljes ismertető leltár a szerzők életművévé vált. A két szerző közös munkájából származó harmadik megjelent kötet, mintegy közös trilógia zárókötete, reméljük az iratok kutatását csak most fogja igazán fellendíteni. A két szerző gyakornokaként és utódjaként hisszük és reméljük, hogy a kötet pedig a késő feudális korszak (1650—-1867) hivataltörténetének és családtörténetének feltárásában a kutatók nélkülözhetetlen kézikönyvévé lesz. Vass Előd 93