Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - MÉRLEG - Mikoletzky, Lorenz: Metternich: az államférfi és diplomata: Guillaume de Bertier de Sauvigny: Metternich. Staatsmann und Diplomat für Österreich und den Frieden. Gernsbach, 1988. / 94–95. o.

Metternich. Az államférfi és diplomata Guillaume de Bertier de Sauvigny: Metternich. Staatsmann und Diplomát f ür österreich und den Frieden Deutsch v. Elmar Braunfoeck. Casimir Katz Verlag, Gernsbach 1988. 564 p. Talán emlékszik jelen könyv egyik vagy másik olvasója Magyarországon is, hogy a húszas évek történeti kutatásában Metternich egyszer már vita tárgya volt. Napjainkban azonban többnyire csak a hatvanas években a Német Birodalom első világháborús politikájáról, az ún. „háborús célokról" folyt vitáról vagy méginkább az 1987-es polémiáról, a nemzetiszocialista zsidóüldözés egyedülállóságáról beszélnek. Pedig a két bécsi történész, Heinrich von Srbik és Viktor Bibi vitája Metternich ügyben kis híján olyan heves volt, mint a másik kettő. Mindkét egyetemi oktató az államkancellárnak szentelte nagy munkáját. Srbik (ma utánnyomásban ismert) könyve „Metternich. Az államférfi és az ember" (1925), Bibi műve „Metternich új megvilágításban" (1928) címmel jelentek meg. Ide csatlakozik Bibi terjedelmes és elutasító kritikája is Srbik könyvéről — „Metternich Ausztria démona" (1936) —, aimely közvetlen alkalmat adott az ellentétekre. Nem csupán azért, mert a liberális Bibi harca Metternich Srbik által történt rehabilitálása ellen azzal is különleges jelentőséget kapott, hogy a Metternich4íérdés Ausztriában — mint ezt egy alkalommal megállapította Tokodi Gyula is — 'mindig élő probléma maradt. Közrejátszott továbbá az a tény, hogy Metternich megítélése olyannyira ingadozik a történetírásban, mint talán csak II. Józsefé — egyesek vádolják, mások dicsérik. A vita óta, amely sok személyes gyűlölködést is tartalmazott, a történészek nem hagyják figyelmen kívül Srbik és Bibi publikációit, melyekből, Erich Zöllner szerint, a Srbik által kimutatott nagy vonulat ma is követhető. A párizsi Katolikus Intézet professzora (1948—1977 között dolgozott ott), Guillaume de Bertier de Sauvigny ezzel az életrajzzal nem fog történészvitát provokálni. Idestova 30 éve foglalkozik a „Metternich témával", publikálta a „Metternich és kora" c. kötetét és a jelen munkával szeretné kiteljesíteni kutatásait. Ez az 1959-ben megjelent mű tartalmazta az államférfi politikai gondolkodásáról és személyiségéről tett megállapításokat is, azaz olyan témákat, amelyek tárgyalásától egy tisztán életrajzi munkában tudatosan el kellett tekinteni. (551. old.) A szerző mintha maga is megélné Metternich fejlődését. A levelekből, naplókból, visszaemlékezésekből vett eredeti idézeteket, történeteket és történetecskéket oly ügyesen szőtte egybe, hogy ezek sok mindent érthetővé tesznek Metternichet illetően. „Európa kocsisa", akiről egy egész korszakot neveztek el, az államkancellár, akit egy költeményben így kértek: „Szabad legyen úgy szabadnak lennem, hogy szabad vagyok" (Anasthasius Grün), a politikus, akit szülővárosában, Koblenzben éppúgy ismernek, mint Kynzvartban (Königswart), Csehszlovákiában, ahol kastélya ma mint múzeum látogatható, akiről kortársai azt mondták, hogy volt ízlése és elképzelése, ámde a politikában inkább vakmerő volt, — a francia életrajzíró révén közel kerül az olvasóhoz. 94