Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - MÉRLEG - Vass Előd: Varga Endre–Veres Miklós: Bírósági levéltárak 1526–1869. Bp., 1989. / 91–93. o.

anyagainak teljes átselejtezését tette meg. A visszaállított M. Kir. Kúria működése 1868 után fokozatosan megszűnt, s helyébe 1871-től a polgári kori Kir. Kúria lépett. Az M. Kir. Kúria 1871 előtti működéséből fennmaradt iratanyagról, annak utolsó kúriai irattárosa és legelső országos allevéltárnoka, Kendelén yi Ferenc, áki az iratanyaggal együtt került az Országos Levéltárba, 1879ben részletes lajstromjegyzéket készített. Az itt leírt egész bírósági anyagot, amelyet az ország különböző részeiből szállítottak be, az M. Kir. Belügyminisztérium alá rendelt Magyar Országos Levéltár, akkori Országház utcai épületében, a régi iratképzőkből kialakult régi rendjében helyezték el. Kendelényi Ferenc elhunyta után az Országos Levéltárban összevont bírósági levéltárakat Tasnádi Nagy Gyula vette át. Mind a két referens jogi képesítéssel rendelkezett és az egybegyűjtött iratanyag is a régi jogszolgáltatást végző hivatalok egykori irattárainak régi rendjében maradt fenn. Ez volt a helyzet akkor is, amikor 1925-ben a Magyar Országos Levéltár jelenlegi épületébe történt átköltözés után, a már hosszabb idő óta referens nélkül maradt, s az átszállítás után az új raktárakban felhalmozott bírósági iratkötegeket Varga Endre kezdő történész, aki jogtörténettel is foglalkozott, a bécsi gyakorló éve nyomában, mint új referens vette át. Varga Endre a korábbi referensek félbehagyott kutatásai közül a kúriai büntető perek kivonatolt céduláit találta meg. Korábban, Kendelényi Ferenc munkásságának célja egy Nagy Magyar Pitaval, amolyan bűnesetek történetének megírása volt. Ez az 1880-as években elkezdődött feltáró munka azonban abbamaradt. Varga Endre a bírósági iratkötegeket elsőként már történész szempontból kezelte. Az iratok rendezése közben Varga Endre figyelme a Magyar Királyi Kúria történetének teljes körű megírása felé fordult. A sors különös forgandósága következtében a húszéves munkája kispesti lakásán 1945 januárjában megsemmisült. A háborús pusztítás nyomában a Magyar Országos Levéltárban, 1949-ben, Varga Endre vezetésével „Bírósági Csoport" jött létre. Ugyanekkor az akkor megszüntetett polgári kori Kir. Kúria, a. m. Budapesti ítélőtábla irattárát is beszállították. Ezt a gazdag anyagot Varga Endre bírósági csoportja alapleltározta és 1952-ben közreadta a kész alapleltár sokszorosított kötetét is. Ennek bevezetőjéből szerezhetünk tudomást arról, hogy ,,. . . a most készülő részletes ismertető leltár ..." munkálatait célul tűzték ki. Varga Endre munkanaplója az 1953. évben ,, . . . tervelőkészítés a levéltári kézikönyv nekem kiadott fejezete munkaközösségi feldolgozásához ..." feljegyzést őrizte meg. A feljegyzésből is kiérezhető Varga Endre odaadó gondossága, 'hogy a gyakornokainak oktatása minél hatásosabb legyen, szinte apró részletekig minden szóba kerülhető kérdést előre jól kidolgozott. Ez tapasztalható az 1961-ben megjelent „A imagyar bírósági szervezet és perjog története" c. levéltári szakmai továbbképzésre kiadott munkájában is. Varga Endre szerkesztésében 1958-ban jelent meg: „Űriszék. XVI—

XVII. századi perszövegek" c. kiadvány is, amelyben az egyes perszövegek mintaszerű közlése tűnik ki. A bírósági csoportban vele dolgozó munkatársa. Párdányi Mikilós 1953. évi munkanaplója szerint akkor ő énpen a Bach-kori bíróságok mintaleltározását végezte. A szépen folyó munkálatokat 1956 novemberében az Országos Levéltár énületét pusztító tűzvész drámai módon állította le. A bírósági levéltárak közel egyharmada lett a tűz martalékává, s az égett iratanyagot a következő években Varga Endre kétségbeesve igyekezett megmenteni. Az egész bírósági iratanyagot 1959-re lehetett csak újra leltározni és kutathatóvá tenni. Az ezután következő években Varga Endre új munkatársával, Veress Miklóssal együttesen a bírósági levéltár betűszámos szekciók jelzetelési munkáit végezte. Az általuk rendezett iratanyagból a polgári kori iratokat az Országos Levéltár polgári kori osztályára, a fővárosi. 92