Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - MÉRLEG - Vass Előd: Varga Endre–Veres Miklós: Bírósági levéltárak 1526–1869. Bp., 1989. / 91–93. o.

VARGA ENDRE—VERES MIKLÓS Bírósági levéltárak 1526—1869 Szerk.: Sashegyi Oszkár Magyar Országos Levéltár Kiadványai I. Levéltári Leltárak 6. Akadémiai Kiadó, Budapest 1989, 474 p. A Magyar Országos Levéltárban ma „Bírósági Levéltárak" elnevezéssel őrzött peres iratok (O szekció) rendkívül megselejtezve, több különböző bírósági fórum levéltárából, az 1870-es években kerülték egyesítésre. Az egyesített iratanyagból a jelenlegi raktári terjedelme és iratainak múltbéli társadalomtörténeti jelentősége folytán a Magyar Királyi Kúria levéltára emelkedik ki. Ez az országos hatáskörű fórum jelentősége ab'ban a politikai helyzetben alakult ki, amikor a Habsburg Birodalom 1683 után közel harminc évig viselt háborút, hol nyugaton a franciák ellen, hol keleten a törökök és Rákóczi Ferenc kuruc mozgalma ellen, s ezért III. Károly király trónra lépve stabilitásra, egyfajta új konszolidáció megteremtésére törekedett. Ez a törekvés 1711 után a kuruc mozgalom leszerelésében nyilvánult meg: hűségeskü letételével a volt kuruc földesurak kegyelmet kaptak és birtokaikat is megtarthatták. A magyar nemesség földbirtoktulajdonának és politikai jogainak fenntartása országos hatáskörű fórum megteremtését kívánta meg, amelyről már az 1715. évi országgyűlés tervezetet készített. Ezért III. Károly király az 1723. évi országgyűlésen megalkotott törvénycikkelyek alapján működő állandó bírósági hivatalokat és az ezek működését szabályozó perjogot mint királyi reformot hívta életre. A megalkotott bírósági szervezet a négy nagybíró: a nádor, az országbíró, a személynök és a tárnokmester korábban kialakult hatóságainak a Magyar Királyi Kúria hivatalaiba való beillesztése révén jött létre. Ez az új igazságszolgáltatási rendszer nemcsak a peres ügyéket szolgálta, hanem ennél lényegesen több volt. A Magyar Királyi Kúria országos kormányszék (dicasterium) volt, a tisztán magyar ügyeket egyedül szolgálta. A fellj ebbviteli hivatala, a hétszemélyes tábla elnöke a nádor vagy az országbíró, az alsóbb fokú hivatala, az ítélőtábla elnöke a személynök az országgyűlés felső, illetve alsó táblájának elnökei is voltak. Ezért a törvényhozás és a törvényszolgáltatás felső fóruma a Magyar Királyi Kúria felügyeletében működött. Ez a felügyelet a magyar nemesítést, a nemesi jog megszerzését és a nemesi birtok tulajdonjogát védte. A hivatali működésével pedig fenntartotta azt a korabeli széles körű világi értelmiségi réteget, a jogvégzett fisikálisokat, akik az egész késő feudáliskori rendszer működtetői voltak. A Magyar Királyi Kúria rendeltetésszerű működése során létrejött iratok és peranyagok első nagyarányú selejtezését 1786/87^ben, II. József császár rendeletére hajtották végre. Ekkor csak a be nem fejezett ügyek és a döntvények közé sorolt perek iratanyagai maradtak meg. Ez a nagyarányú hivatali selejtezés megismétlődött, amikor 1861 januárjában I. Ferenc József a Bach-kori igazságszolgáltatás rendszerét megszüntette, s a M. Kir. Kúria működését visszaállította, mert annak egyik legelső feladatává a Bach-lkori bíróságok irat91