Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - MÉRLEG - Kruzslicz István: Békés megye és környéke XVIII. századi történetéből. Közlemények. Gyula, 1989. / 87–90. o.

pot jellemzőit, mely ezen a tájon kedvezőbb helyzetet biztosított a jobbágyoknak, mint az egykori királyi Magyarország allodiális földjein robotolóknak. Ez az oka annak is, hogy a vidék jobbágysága tiltakozott a terhek egységesítését szorgalmazó urbárium bevezetése ellen, amely számukra kedvezőtlenebb viszonyokat teremtett. Cseh Edit felvázolja a földbirtoklás és földhasználat körülményeit, ír a szántókról, a rétekről, a kaszálókról, legelőkről, utalva azok minőségére, hasznosításának mértékére, a szőlő- és bortermelés, a pusztabérletek helyzetére. A jobbágyi gazdálkodás, jövedelemkiegészítés és a szolgáltatások kérdéseivel is foglalkozik. A mellékletek között találhatók az állatállomány, a szőlőtermés mennyiségét, a telepesek szántóinaik és kaszálóinak nagyságát, a malmok számát tartalmazó táblázatok. Szerepelnek a nagyobb piachelyektől való távolság adatai, a mértékegységek, a pénznemek, sőt a forrásokhoz felhasználható szójegyzék is. Herczeg Mihály tanulmányának címe: A majorsági gazdálkodás kezdetei Sámsonban. A mai Békéssámson a török korban elpusztult középkori falu helyén keletkezett. A XVIII. században mint puszta a Károlyi -uradalom részeként Hódmezővásárhely határához tartozott. Az 1760-as évek közepétől ölt nagyobb arányokat a majorsági gazdálkodás, amikor a földesúr Sámsonpusztán majorsági épületeket emeltetett. A szerző a földesúri gazdálkodás sajátos színfoltjaként említi a dohánykertészetet, amely már az 1740-es években elkezdődött Mártélyon, a Szárazér partján és Sámsonban. A sámsoni kertészcsaládok száma a XVIII. század végére 131-re emelkedett. A földesúr már az urbárium bevezetése előtt is kísérletet tett a jobbágyok robotra szorítására, amely a ta'ksás állapothoz ragaszkodó jobbágyok ellenállásán tört meg. Az urbárium bevezetése után Sámsonpusztát a földesúr saját majorságához kapcsolta. A földesúr árendába adta Sváb Kristófnak, jószágigazgatójának a puszta egy részét, aminek következtében a vásárhelyiek kiszorultak annak bérletéből. A szerző a gazdasági eszközök, használati tárgyak, épületek 1787. és 1807. évi leltárait teljes terjedelmükben közreadja. A korabeli nyelvezettel készült inventáriumokban „csodálatos pompájában áll" az olvasó előtt a XVIII., illetve XIX. századi majorság, mely „egy kicsit a paraszti gazdaság is, hiszen sok minden csak méreteiben különbözött". A tanulmányhoz Sámsont és környékét ábrázoló korabeli térképek is tartoznak; láthatjuk a sámsoni kettős malom rajzát is. Kereskényi Miklós A demográfia és a gazdálkodás főbb jellegzetességei a XVIII. századi Füzesgyarmaton című dolgozatának első részében a község népességéről, a vándormozgalomról, a betelepülők származási helyeiről, a háztartások szerkezetéről ír. A második részben elemzi a mezőgazdasági termelést, a határhasználatot, a bortermelést, valamint az állattartást. Megítélése szerint Füzesgyarmat az a település, melynek jellegzetességei a sárréti vidékre jellemző adottságokat tükrözik. Megállapítja, hogy a megye teljes pusztulásáról korábban kialakított kép nem állja meg a helyét. Szeghalom példáján mutatja be, hogy az elnéptelenedés ideiglenes lehetett. A belső migráció pontos és számszerű adatainak feltárása a források hiányosságai miatt szinte lehetetlen, a kutató több esetben csak feltételezésekre szorítkozhat. Mit lehet levonni tanulságképpen a keresztnévadási szokások vizsgálatából? Erre kapunk választ Bielek Gábor és Jároli József dolgozatából, amely a gyulai katolikusok körében a XVIII. századtól dívó keresztnévadási szokásokat dolgozza fel 1895-ig, az állami anyakönyvezés bevezetéséig. Megállapítják, hogy a névadás szoros kapcsolatban áll a felekezeti hovatartozással, az anyanyelvvel, tágabb értelemben a társadalmi és művelődési viszonyokkal, és szakrális néprajzi jellemvonásokat is hordoz. 89