Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - MÉRLEG - Draskóczy István: Borsa Iván: A Szent-Ivány család levéltára. Bp., 1988. / 84–86. o.

A Szent-Ivány család levéltára 1230—1525 Mályusz Elemér kézirata alapján sajtó alá rendezte, szerkesztette és az előszót írta: Borsa íván Budapest, Akadémiai K. 1988. 92 p. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 14.) A Liptó megyei Szent-Ivány család levéltára nem ismeretlen a kutatók előtt. Anyagát kiaknázta Majláth Béla, midőn Liptó megye települési viszonyairól és törzsökös családjairól írt. Az archívum több darabja helyet kapott az általa szerkesztett Liptó vármegyei oklevéltárban. Mályusz Elemér „A Turóc megye kialakulása" c. munkájában részletesen elemezte Bogomérnak és utódainak a társadalmi helyzetét. Bogomérnek és rokonainak, királyi hospeseknek, noha csehországi nemesek leszármazottainak mondják őket, és hat név szerint ismert földjük, illetve birtokuk van, mégis csak 1286-ban sikerült elérniük, hogy földjeikkel és birtokaikkal együtt a hospesek közül a királyi serviensek és nemesek közösségébe kerüljenek. A család ősei tehát társadalmi pozíciójuk miatt méltán megérdemelték a történészek figyelmét. De a rokonságból kisarjadt Szentiványi, Szmrecsányi vagy Baán családok ugyancsák ismertek a kutatók előtt. A levéltár gazdag anyagát településtörténeti szempontból használta ki Huscava. Mégis az archívumnak Budapesten, az Országos Levéltárban őrzött középkori része jobbára csak azok számára volt hozzáférhető, akik járatosak voltak a levéltári kutatómunkában. Ez a megállapítás -még akkor is igaz, hogyha a korai okleveleket három kivételével már publikálták (így Szentpétery Imre is a Középkori oklevélszövegek c. gyűjteményében). P. Ratkos, 1947-ben a Historicky Sbornikban a szepesi káptalan 1792. évi átiratából 10 középkori okmány szövegét adta közre. így csak üdvözölni lehet, hogy a Magyar Országos Levéltár vállalta: az OTKA támogatásával kiadja a levéltár anyagát. A gyűjteményben a középkori Liptó megye mellett Pest, Pilis, Nógrád, Szabolcs, Csanád, Bodrog, Ugocsa stb. megyékben fekvő településekre is találhatunk adatokat, ezért a hazai helytörténészek is örömmel fogják kézbe venni ezt a könyvet. Az Országos Levéltárban még a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején Mályusz Elemér kivonatolta az általa jól ismert középkori okleveleket. Erre az alapra építhetett Borsa Iván, akinek már sok forráskiadvány köszönhette a megjelenést. A kiadás során Borsa nem azt a célt tűzte ki, hogy a dokumentumokat teljes szövegükben (vagy legalább kivonatosan) latinul publikálja, hanem azt, hogy Mályusz Elemér már eddig is gyakran használt regesztáit adja az olvasók kezébe. Természetesen nem elégedett meg azzal, hogy a tartalmi kivonatokat változatlanul adja a nyomdába, hanem figyelembe kellett vennie azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt negyven év során halmozódták fel. Különösen Mályusz Elemér Zsigmond kori oklevéltára és Kumorovitz Bernát forráspubli84