Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - KILÁTÓ - E. Jenes Margit: A Szovjetszkije Arhivi 1987–1988-as évfolyamai / 80–83. o.

a személyi kultusz időszakában az a nagyméretű megtorlás, amely a levéltárákra is kiterjedt. Caplin felhívta az illetékesek figyelmét a levéltárakból eltávolított, letartóztatott vagy fizikailag is megsemmisített levéltárosok mielőbbi rehabilitálására. A Csuvas Levéltári Igazgatóság vezetőjének, V. V. Büjkinnék véleménye szerint a levéltári struktúra megújításának, az irányítás demokratizálásának, a dolgozói kollektívák nagyobb önállósággal való felruházásának fontos feltétele a testületi szervek tevékenységének sürgős felülvizsgálata és számuk (minimum 8—9 kollégiumról van szó) csökkentése, hiszen tagjai ugyanazok a személyek. Amennyiben a peresztrojkában valóban kiemelkedő szerep jut az egyéneknek, akkor olyan helyzetbe kell őket juttatni, hogy ne kényszerüljenek rosszul dolgozni — fejtette ki N. G. Dorohin, a Sztavropolszkiji Területi Levéltár vezetője. Ehhez pedig feltétlenül gyökeresen meg kell változtatni a levéltárak anyagi-technikai bázisát, jelentősen javítani kell a levéltári káderképzés színvonalát, a kiválasztás és elhelyezés mechanizmusát, a dolgozók szociális helyzetének és életkörülményeinek radikális megváltoztatásáról nem is beszélve. Sürgette továbbá az ellen a dilettáns és elavult nézet elleni küzdelmet is, amely szerint a levéltárak „a teleírt, de senkinek nem kellő papírok" tárolóhelyei. A papíralapú dokumentumok restaurálásának kérdésével foglalkozott a VNIIDAD (össz-szövetségi Levéltári Tudományos és Kutató Intézet) osztályvezetője, V. F. Privalov, aki hangsúlyozta, hogy ez a bonyolult és igen sok költséget felemésztő munkafolyamat állami szintű döntést igényelne. Privalov kifejtette: elsőrendű feladat a restaurálás normájának lényeges csökkentése és a termelékenység fokozására irányuló kísérletek azonnali beszüntetése lenne, mert ezek a restaurálási munka minőségét rontják. Sürgősen szükség lenne a restaurátorok szakmai továbbképzésére és ennek keretében külföldi tanulmányutak szervezését szorgalmazta. Felvetette annak lehetőségét is, hogy a nagyobb laboratóriumokat is bízzák meg olyan gyakorlati restaurálási feladatokkal, amelyek eddig a restaurációs módszertani központok tevékenységi körébe tartoztak. N. B. Jelpatyevszkij, a Levéltári Főigazgatóság helyettes vezetője arra hívta fel a tanácskozók figyelmét, hogy amíg a levéltárak nem rendelkeznek kiadói joggal, addig nem tudnak eleget tenni a társadalom és a tudományos kutatás elvárásainak: nem tudják a széles körű nyilvánosság számára közreadni az általuk őrzött forrásanyagot. Bírálat érte a VNIIDAD-ot is, mert sok kérdésben passzívnak bizonyult és egyáltalán nem rendelkezik a továbblépéshez szükséges megfelelő adatokkal. Nem tanúsít kellő igényességet és szigorúságot egy sor normatív kérdésben sem, mint a dokumentumokat őrző egységek státusának megváltoztatása, valamint ezen egységek kölcsönös kapcsolatának szabatos meghatározása, pontosítása. Űj tervezési-beszámolási rendszer bevezetését kezdeményezték a levéltárakban, mert bizonyossá vált, hogy az őrzésre vonatkozó mutatószámok nem adtaik tiszta képet a levéltárak ilyen irányú tevékenységéről. Ezt a kritikus hangvételt erősíti a Levéltári Főigazgatóság kibővített kollégiumát ismertető cikk is. (A levéltári intézmények a gyorsítás és a peresztrojka útján. 1987. 3. sz. 3. 1.) Az említett kibővített kollégiumi ülésen örömmel nyugtázták, hogy 1986ban 8 szövetségi köztársasági levéltár teljesítette a tervet, de ugyanakkor az is megállapítást nyert, hogy gyökeres fordulat az állami levéltárak tevékenységében nem történt. 81