Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - KILÁTÓ - Künstler Ferenc: A második európai levéltári konferencia / 70–79. o.

az is, hogy az európai gyakorlattal ellentétben az USA-ban a (könyvtári és a levéltári munka helyi szinten nem válik el egymástól, s ennék nyomán a városi levéltárak a könyvtárakkal többnyire egy intézményt alkotnak. Eltérési pont továbbá a magánlevéltárak jogi megítélése. A magániratok, magánarchívumok tradíciója és privát jellege Észak-Amerikában ma is erőteljesen érvényesül, ellenben Európában, nyugatról kelet felé haladva, a magániratoknak tekintett dokumentumok köre egyre szűkül. Noha a gyakorlat eltérhet a jogszabályok betűjétől, a szerző szerint a lényeg az, hogy az európai levéltárak világosabb jogi és intézményi helyzetben működnék. A harmadik fő eltérést Blouin a levéltárosképzésben mutatta ki, amely természetesen következik a dokumentumok jellegének és a jogi szabályozásnak a különbségeiből. Európában a képzési folyamat elsődlegesen a nyelvi, történelmi és diplomatikai ismeretek elsajátítására épül. Észak-Amerikában ugyanakkor nincs, vagy csak igen Ikicsi az igény ezekre a sza'kmai jártasságokra, ezért — a British Columbia University kivételével — hiányoznak is a levéltári oktatási programokból. A hangsúly főleg az iratkezelésen és a kutathatóvá tételen van, így a szakemberképzés az információ- és könyvtártudomány irányába tolódott el. A szerző — európai kollégák véleményére is alapozva — kifejezte aggályát, hogy az óvilágban a jelenlegi képzési programok a modern levéltári problémák, főként az automatizációra vonatkozó ismeretek rovására túlságosan nagy teret szentelnek a hagyományos tárgyaknak. Észak-Amerikában a 'kifejezetten levéltáros képzettség iránti igény jóval elmarad az európaitól. Pl. az USA Nemzeti Levéltárának alkalmazási követelményei között soha nem szerepelt az egyetemi szintű levéltárosi végzettség! 2. Rendszerbeli eltérések A szerzőnek komoly nehézségekkel kellett szembenéznie az európai levéltári rendszerek bemutatása során, mint hangsúlyozta, elsősorban azért, mert az egyes országokat alapvetően különböző elvek szerint szervezik és irányítják, s ez természetesen kihat az adott ország levéltári anyagának jellegére és kezelésére. Politikai berendezkedésük eltérése alapján azonban lényeges különbségeket tudott megállapítani a szocialista és a kapitalista államok között. A szocialista országokban — szemben a polgáriakkal — az állami tulajdon túlsúlya következtében az állami ellenőrzés elvileg kiterjed a levéltári dokumentáció teljességére. Külön említette a magántulajdonú gazdasági szervek iratanyagának problematikáját a kapitalista országokban. Ez az iratanyag a levéltári jogszabályok hatályán kívül esik, s így felmerül a kérdés: milyen forrásanyag hagyományozódik majd a jövő gazdaságtörténészeire? 3. Különbség a múlt és a jelen feladataiban A két kontinens levéltári feladataiban a különböző hagyományokból fakadóan erőteljes differenciákat állapított meg a szerző, amelyek véleménye szerint a tradicionális (értsd: a régi, s ennélfogva speciális ismereteket igénylő) iratanyaggal kapcsolatos feladatkörben a jövőben is érvényesülni fognak. Viszont a tömeges irattermelésből, valamint a modern adathordozók és információs technológia megjelenéséből és elterjedéséből eredő új kihívások szükségszerűen az európai és az amerikai szakmai elvek és gyakorlat közeledését fogják eredményezni. Blouin négy pontban foglalta össze ennek az új, kialakulóban lévő egységes felfogásnak az elemeit: — az információs technika integrálása a levéltári gyakorlatba (a levéltári nyilvántartási és tájékoztatási rendszerek kiépítésében Franciaország, Ang73