Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - KILÁTÓ - Künstler Ferenc: A második európai levéltári konferencia / 70–79. o.

lia, NSZK, USA és Kanada levéltárai számottevő eredményeket értek el; ugyanakkor a géppel olvasható iratok archiválásának problémája ma még lényegében megoldatlan); — az információ új, általánosan használható fogalmának meghatározása és alkalmazása (a levéltári és a könyvtári anyag hagyományos formátumorientált gyűjtési, kezelési és felhasználási szakmai elvein túllépve egy közös információ-orientált tudományszak alapjait kell lerakni); — a modernkori irattan megalapozása (a levéltári szakmának nagyobb mértékben meg kell ismernie a tömeges iratképzés mögött álló hivatali szervezetek működését; ez a XXI. századi irattan kevésbé dokumentumközpontú, sokkal inkább szervezetorientált lesz); — a legújabbkori tömeges iratok és az új adathordozók archiválási feltételeinek megteremtése és e tevékenység ma még hiányzó társadalmi elismertetése. 11 Levéltári eltérések és azonosságok: ahogy egy európai látja Észak-Amerikát — ezt a címet viselte J. Péter Sigmond referátuma. A szerző az európaiság fogalmi körének meghatározásából indult ki. Véleménye szerint ennek lényege három sajátos aspektus együttes jelenlétében ragadható meg: 1. különbözőség (sokféleség), 2. történetiség (hagyomány) és 3. évszázados múltra visszatekintő, erős állami adminisztráció (bürokrácia). E jellegzetességek az USA-ban szinte teljesen hiányoznak, míg Kanadában (a brit birodalomhoz való hosszan tartó kötődés miatt) érezhető bizonyos európai hatás az adminisztráció szervezésében. Az újvilágban nagyfokú és elfogadott a népesség migrációja, nem meghatározó az állandó, esetleg több generációt is összekapcsoló lakó- és munkahelyhez kötődés, következésképpen a helytörténet iránti érdeklődés sem túlságosan erős. Ezzel összefüggésben a nálunk megszokottnál is csekélyebb a levéltárak közmegbecsülése és anyagi támogatása. A nagy területi kiterjedés ellenére ugyanakkor a kommunikációs lehetőségek a nyelvi és politikai akadályok hiányából adódóan rendkívül szélesek; így a levéltárosok szakmai együttműködése is szorosabb és rendszeresebb, mint Európában. Mindennek megfelelően a levéltárak helye, szerepe jelentősen különböző Észak-Amerikában és Európában. Az észak-amerikai levéltári rendszer az adminisztráció eltérő sajátosságai következtében kettős képet mutat. Az USA-ban az állami igazgatás csak a legszükségesebb mértékben épült ki, így a levéltári szervezet is gyengébb: országos vagy szövetségi állami levéltári hatóság nincs, az adminisztráció érdekeltsége a levéltárak létrehozásában és fenntartásában alacsony, s ez szinte korlátlan lehetőséget nyit a levéltári anyag gyűjtésében a magánvállalkozások, a különböző történelmi társasági, egyetemi, múzeumi és könyvtári szervezetek előtt. Kanadában viszont erősebb állami adminisztráció működik, s a nemzeti levéltár lényegében már országos levéltári irányító szerepet is felvállal, ami — a magángyűjtemények kisebb számából és súlyából adódóan — a jövőben megkönnyítheti egy teljesebb 'közlevéltári hálózat kiépítését. A levéltárak a két kontinensen alapvetően eltérő eredetűek, ami rendeltetésük és céljaik vonatkozásában néhány fontos következménnyel jár. Az USAban a levéltárak szülőatyjának a történelmi társaságokat (historical society) tartják, amelyek már a szövetségi állami közlevéltárak létrehozása előtt kitér74