Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Szekeres József: Budapest Főváros Levéltára új raktárépülete (VIII. ker. Leonardo da Vinci köz 3.) / 35–48. o.

egy „korlátozott" célkitűzés — a Bazilikából történő kivonulás mindennél fontosabb gondjának — megoldását jelenti a Leonardo épület belépése a levéltár telephelyei sorába. Az épület műszaki és biztonsági berendezéseit tekintve ugyancsak jó minősítés adható. Az iratraktárak alapterülete átlagosan 150 m

2

, a Dexion állványzatot a levéltár kívánalmainak megfelelően szerelték. A 2 és 3 méteres magasság a raktári fémlétrákkal még kényelmesen áthidalható magassági fokozatot jelent. A raktárkocsik, a felvonók a könnyű iratmozgatást biztosítják. A raktárak és folyosók tűzálló műanyag burkolata nemcsak védelmet, de barátságosabb belső légkört is teremt. A raktárak fűtése a levegőcserélő géppel áll kapcsolatban s általában 16—18 °C hőmérsékleten alakul. A levegő nedvességtartalma 45—60% között változik. A raktárak ablakain a szellőzés meghibásodása esetére egy kisebb rész kézzel nyitható a légcsere biztosítása céljából. A kis felületű, üvegtéglából kialakított ablakok védenek a külső erőszakos behatolás és a sugárzó napfény ellen. Az iratraktárak tűz- és behatolás elleni védelmét az egész épületben egységesen szerelt, infrasugárral működő védelmi rendszer és a sűrűn telepített hő- ás füstérzékelő riasztórendszer biztosítja. A kiindulási feltételeket és az anyagi-technikai erőforrásokat tekintve öszszesságében a Leonardo épület tervezési, levéltárHműködési szempontokból jó osztályzatot érdemel. Nem lehet egy napon említeni, még kevésbé összehasonlítani az áldatlan bazilikái pincei viszonyokkal. Csak sajnálni lehet, hogy nem sikerült az eredeti tervezői-beruházói elgondolásoknak megfelelően kialakítani. Ez esetben lehetőséget nyújtott volna a levéltár fennállása óta meg nem oldott széttagoltsági gondok alapvető mérséklésére.

1

'

3 Az iratszállítási, fertőtlenítést, beköltüzési munkák beindítása 1989 elején, a Leonardo épületbe való beköltözés megkezdése előtt a levéltár öt telephelyen őrzött iratokat: a Bazilika pincéjében, a Heinrich utcai telephelyen, a Hess András téri raktárépület VII—

VIII. emeletén, a Dunavarsányban lévő külső raktárban és a városházi központ raktárhelyiségeiben. A Leonardo épület belépésével lehetőség nyílt a legtávolabb fekvő dunavarsányi külső raktár és a bazilikái pincetárolás felszámolására. A dunavarsányi kb. 1000 ifm terjedelmű iratanyag visszaszállítása aránylag kisebb feladatot jelentett, mint a pincei viszonyok és nem szabvány méretű polcokon elhelyezett iratok esetleg több mint 11 000 ifm nagyságú szállítási feladatának megoldása. A két legkedvezőtlenebb részleg felszámolása azonban nem csupán egyszerű szállítási-anyagmozgatási feladatot jelentett. Az állagukban erősen károsodott iratokat csak előzetes szárítás és fertőtlenítés után lehetett új őrzési helyükre beköltöztetni. Szerencsére a levéltár a hazai szakmatörténetben mindeddig egyedülálló volumenű komplex iratvédelmi-szállítási feladatok megoldásában már rendelkezett tapasztalatokkal. 1976—1980 között, amikor a Heinrich utcai telephely elkészült, 4000 ifm terjedelmű, korábban szintén a kedvezőtlen bazilikái pincében őrzött iratanyagot kellett ugyanilyen feladatokat megoldva kedvezőbb körülmények közé juttatni. Az elkerülhetetlen iratfertőtlenítést akkor a Budapesti Közegészségügyi Járványügyi Állomás fertőtlenítő berendezéseinek a felhasználásával, a nemzetközi levéltári szakirodalomban mindeddig a leghatásosabbnak ítélt etilenoxyd gázzal üzemelő vákuumos kazánban végeztük. E módszernek kettős előnye van. Egyrészt a fertőtlenítési eljárás nem kívánja meg a raktári őrzési egységek (csomó, doboz, kötet) megbontását s ezáltal az eredeti rendszer felbomlásának veszélye elhárult, másrészt a kazánban keletkező vákuumban az iratokban lévő 45