Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - HÍREK - Szücs László: Levéltárosként Torontóban / 98–103. o.

Az iratokat a következő nagy egységek szerint csoportosították: — Korai telepesek iratai, — Tartományi és városi szervek iratai, — Nemzetiségi csoportok iratai, — Vállalati iratok, — Egyházak iratai, — Klubok, egyesületek iratai, — Magánszemélyektől származó, történelmi szempontból értékes iratok, — Speciális tárolást, visszaolvasást igénylő iratok. Kérdésünkre válaszolva elmondták, hogy a magyar népcsoporttól kb. 2 1/2 irat-folyóméternyi iratanyagot őriznek. Munkájukról megtudtuk, hogy még néhány évvel ezelőtt is nagyon szűk hatáskörrel rendelkezett a levéltár: nem volt módja beleszólni az iratkezelési kérdésekbe, esetenként rendezetlenül kényszerült átvenni az iratókat, a lakosság keveset tudott róluk, s így nem sok megbecsülésben volt részük. 1986ban Jan É. Wilson úrnak a levéltár igazgatójává történt kinevezése hozott fordulatot a helyzetükben. Ö a levéltár megújítását tűzte ki legfőbb feladatául. Történészekkel, levéltáros és igazgatási szakemberekkel folytatott beható tárgyalások után a 'következőkben jelölte meg a levéltár fejlesztésének stratégiáját: 1. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a lakosság jobban hozzáférjen Ontario tartomány dokumentumokban rögzített történelmi örökségéhez. Ennek érdekében több kiadványt kell megjelentetni, több levéltári programot kell szervezni, s javítani kell a levéltári szolgáltatásokat. 2. Teljesebbé kell tenni az Ontario tartomány történelmi múltját megvilágító dokumentációt, így elsősorban a XX. századi kormányzati szervek, a szakszervezetek, a multikulturális közösségek és a művelődési szervek iratainak, továbbá az urbanizációs folyamatot és az északi területek fejlesztését megvilágító dokumentációnak a lehető teljes körű átvételére, ill. begyűjtésére kell törekedni. 3. Segíteni kell a helyi levéltárak szervezését, létre kell hozni a helyi és regionális levéltárak hálózatát, hogy ezek gondoskodjanak a helyi történelmi fontosságú iratok megőrzéséről. 4. Meg kell javítani az állami iratkezelést. Ezeknek a — fő vonalaikban nálunk sem ismeretlen — feladatoknak a megoldására jelentős szellemi és anyagi erőt összpontosítottak. Átformálták a levéltár szervezeti felépítését. Jelenleg — az igazgatási részlegen (4 fő) kívül — a következő nagy egységek működnek: közönségszolgálat (10 fő), iratkonzerválás és reprodukálás (7 fő), iratelemzés (1 fő), számítógépes feldolgozás (9 fő), gyűjteményi, gyarapítási osztály (31 fő), könyvtár (2 fő), gazdasági osztály (3 fő). Arra törekszenek — s ez új vonása munkájuknak —, hogy már maguk a szervek rendben tartsák az irataikat. A levéltárosok idejük jelentős részét a fondképző szerveknél töltik, segítséget nyújtva az adott szervnek legjobban megfelelő iratkezelési és irattározási rendszer kidolgozásához. Igyekszenek elérni azt, hogy a levéltárban már ne legyen szükség semmiféle átrendezésre. A régebbi iratok vonatkozásában azonban részben még most is fond- és állagszétválasztási feladatokat kell megoldaniok, az iratokról készített leltárak egye100