Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - HÍREK - Szücs László: Levéltárosként Torontóban / 98–103. o.

egy nagyon nyílt, közvetlen hangvételű tájékoztató keretében, majd átadott bennünket az egyes részlegek vezetőinek. Az általuk elmondottak és a raktárakban, a műhelyekben, a kutatószolgálatnál tett látogatás alapján adhatunk számot megfigyeléseinkről.* Ontario levéltárának kezdeteit az 1903-as évhez kötik. Az ekkor létesült levéltár azonban elsősorban kéziratok gyűjteményéből állt. A kormányzati szervek iratait csak az 1923-ban elfogadott kanadai levéltári törvény nyomán kezdték fokozatosan átvenni, e tényt hangsúlyozta az is, hogy ekkortól Köziratok és Levéltári Anyagok Osztályának nevezték. Az 1920-as években gyorsan fejlődött, de a gazdasági válság, majd a háborús erőfeszítések miatt hosszabb időre szűk pénzügyi keretek közé szorult. Csak 1950 után indult ismét fejlődésnek. Helyét is csak nehezen találta meg az igazgatási, tudományos és kulturális szervek között. 1959-ig az oktatásügyhöz tartozott, ekkor átkerült az idegenforgalmi és tájékoztatási osztályhoz. 1972-ben a Kollégiumok és Egyetemek Minisztériumának felügyelete alá helyezték, egyébként ekkor nyerte el az Ontario Tartomány Levéltára nevet. Felügyeleti szerve 1975-től a Kulturális és Rekreációs Minisztérium, 1982-től az Állampolgárjogi és Kulturális Minisztérium, 1987-től pedig a Kulturális és Kommunikációs Minisztérium. E változások természetesen a kulturális igazgatás formálódását is jelzik. A levéltár tartományi, illetve szövetségi állami levéltárként működik. Torontó központjában, nagyon előkelő hivatalok, intézmények szomszédságában az egyetem közelében található. Nem levéltári célra készült, hanem néhány évtizeddel ezelőtt emelt irodaházban van elhelyezve. Statikai problémáik is vannak, kisegítő raktárt is kénytelenek voltak igénybe venni — ezért ígéretet kaptak, hogy belátható időn belül egy levéltári célépület készül, s itt fogják öszszevonni a jelenleg két helyen őrzött iratanyagot, összesen 132 000 köbláb, kb. 19 480 ifm terjedelmű iratanyaguk van, ami évenként 7000 köblábbal gyarapszik. Ennék az iratanyagnak — és a gyarapodásnak is — ma már a túlnyomó része az állami szervek aktáiból áll, de ezen túl művészektől, íróktól, kiemelkedő politikai, gazdasági vezető személyiségéktől, vállalatoktól származó gyűjteménnyel is rendelkeznek. 1829-re visszamenő épülettervrajz-táruk van. 25 000 darabból álló térképtáruk első darabjai a XVII. századból származnak. Fényképgyűjteményük 250 000 felvételt tartalmaz, s nem csak a történelmi eseményeket, hanem a mindennapi életet is tükrözik. 8000 óra film- és videoanyaggal rendelkeznek. Könyvtáruk elsősorban helytörténeti jellegű, e téren feladatukat nagyon széles körűen értelmezik, így például itt láttunk egy gyűjteményt, amelyben az első időtől kezdve minden tartományi telefonkönyv megtalálható. Több mint 1500 újságból áll a sajtótáruk, s ebben a XIX. század kezdetétől csaknem valamennyi helyi periodika megtalálható. Az újságokat egyébként folyamatosan filmre vették, s jelenleg a már több mint 8000 tekercset kitevő filmanyag formájában bocsátják a kutatók rendelkezésére. Jelentős hangszalaggyűjteménnyel is rendelkeznek, amely részben a különböző események hanganyagát, részben azonban egyes személyek visszaemlékezéseit rögzíti. A hangszalagok zavartalan visszajátszása érdekében összegyűjtötték az elmúlt évtizedekben használatban volt magnetofon-készüléket. *A kanadai levéltárügyről, s közte Ontario Tartomány Levéltáráról korábban Kozáry Andrea nyújtott tájékoztatást a Levéltári Szemle olvasóinak (1978. 3. szám, 621—629. old.). Ez egyrészt mentesít bennünket az alól, hogy Kanada vagy Ontario tartomány levéltár ügy érői általában szóljunk, viszont mivel ö több levéltárat is meglátogatott, mindegyikről, így az általunk felkeresett levéltárról is — terjedelmi okokból — csak nagyon összefogott képet adhatott. Ezen túlmenően az azóta eltelt idő eseményei is indokolják, hogy visszatérjünk erre a levéltárra. 99