Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - HÍREK - Szücs László: Levéltárosként Torontóban / 98–103. o.

Levéltárosként Torontóban 1989 decemberében — meglepetésünkre — értesítést kaptunk arról, hogy a kanadai Ontario Állam Bírósága meg akar hallgatni bennünket a Finta-ügyben. A dolog előzménye az volt, hogy Finta Imre egykori magyar csendőrszázados, jelenleg 'kanadai állampolgár ellen eljárás indult a szegedi zsidó lakosság deportálásában való részvétele miatt, s a kanadai igazságügyi szervek széles körű — többek között levéltári — vizsgálatot indítottak a körülmények felderítése céljából. A Csongrád Megyei Levéltárban s a Belügyminisztérium — akkor még a Párttörténeti Intézet Archívuma által őrzött — iratai között találtak olyan dokumentumokat, amelyeket a bírósági tárgyalás során fel akartak használni. Ezekről mi adtunk ki — aláírásunkkal ellátott — másolatokat, s ezért idéztek meg bennünket. így jutottunk ki hárman 1990. január végén Torontóba. A tárgyalás elhúzódott, az időpontok elcsúsztak, ezért hosszabb időt töltöttünk ott (Blazovich László és Géczi Lajos egy hónapot, Szűcs László két hetet), volt tehát alkalmunk egy kicsit egyéb tekintetben is tájékozódni. Önmagában természetesen a kanadai bíróság tárgyalási módja, a bizonyítási eljárás lefolytatása — ami nem a bíró, hanem a laikus zsűri meggyőzését vette célba —, is tanulságos volt. Az ügyészség által bemutatott dokumentummásolatokról, sőt a Csongrád Megyei Levéltárból eredeti formában is elhozott iratokról — a védelem, ha nem is eredményesen, de a zsűri felé hatásosan igyekezett bebizonyítani, hogy azok hamisítványok, vagy hamisítványok lehetnek. Mi ugyan levéltárosokként lettünk megidézve, de a dokumentumokat illető szakvéleményünket a védő ügyvéd — politikai, sőt provokatív jellegű, félrevezető kérdésfeltevésekkel — próbálta ismételten megtámadni. Sok esetben kimondottan bántó volt az ügyvéd kérdése. A kanadai eljárási szabályok szerint azonban minderre módja van a védelemnek, hiszen az alapfelfogás az, hogy az egyénnek az ügyészséggel — tehát a hatalom minden eszközével rendelkező állami szervvel szemben — minden lehetőséget meg kell adni a védekezésre. Ez esetben mi voltunk — jó néhány napon át — ennek a távolról sem kellemes procedúrának a szenvedő alanyai, ám mindez lehetővé tette azt is, hogy betekinthessünk a kanadai életbe. Szabadidőnkben meglátogattuk a Royal Ontario Museumot, a Metró Reference Library-t, az Art Gallery of Ontario-t, a régi és az új városházát, részt vettünk egy kis ünnepségen, amely alkalommal Czine Mihály, a Magyarok Világszövetsége nevében értékes könyvgyűjteményt 'adott át az egyetemnek, ami jó alkalom volt arra is, hogy megismerkedjünik a torontói magyar származású értelmiség több jelentős személyiségével. Nagy Györggyel, az egykori Köztársasági Párt elnökének a fiával Blazovich László folytatott megbeszéléseket —, egyébként az említett alkalomtól függetlenül — egy hódmezővásárhelyi emlékszoba berendezéséről. Kirándulást tettünk — egy barátunk segítségével — a Niagara vízeséshez s megtekintettük a környék emlékeit bemutató helyi múzeumot. Levéltáros szempontból azonban kétségkívül az Ontario Tartomány Levéltárában tett látogatásunk volt a legérdekesebb, amelynek előkészítéséért, megszervezéséért külön hálával tartozunk Dávid Wright úrnak, az ügyészség történész szakértőjének és Kiss Emese történésznek. A levéltár adatait, terveit s gondjait Bennett McCardle asszony, a közönségszolgálat igazgatója ismertette 98