Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - HÍREK - Szekeres József: A Nemzetközi Levéltári Tanács Városi Levéltárak Szekciója amszterdami konferenciájáról, 1990. május 14–18. / 95–97. o.

A sorrendben 7. önálló kommunális levéltári konferenciát az amszterdami városi levéltár impozáns épületegyüttesében száznál több külföldi és esetenként 30—50 holland levéltáros részvételével tartották meg. Két fő téma megvitatása volt napirenden előzetesen elkészített, s zömükben még a konferencia előtt szétküldött referátumok és felkért korreferálók anyagai alapján. Nagyobb érdeklődést váltott ki az első napirendi téma: A városi levéltárak helyzete a nemzeti levéltári hálózatban címmel. A második központi téma — Az elektronikus adatfeldolgozás és nyilvántartás a városi levéltárakban — főként az intézményekben alkalmazott számítógépes szakemberek érdeklődésére tartott számot. Az első napirendi pont főreferátumát Norbert Reimann, a RajnaWestfáliai Levéltári Hivatal vezetője tartotta a német nyelvterület kommunális levéltárainak helyzetéről. Előadásában főként az akkor még két Németország, s kisebb mérvben Ausztria és Svájc több mint 800 önkormányzati levéltárának történetéről s érintőleg jelen helyzetéről adott számot. A korreferátumok tájékoztatást nyújtottak a 20, spanyol nyelvet használó dél-amerikai ország, a francia, a spanyol és a skandináv országok városi levéltárainak helyzetéről. Lehetetlen volna e helyen a több száz oldal terjedelmű előadásanyagok behatóbb ismertetése — a konferencia kiadványai a BFL Szakkönyvtárában megtekinthetők —, ezért csupán néhány olyan visszatérő témát emelnék ki, amelyek hazai viszonylatban is „élnek", s mintegy dokumentálják, mennyire hasonló gondokkal kell megküzdeniük a levéltáraknak a mi mai világunkban, még akkor is, ha ezek a gondok más-más szinten vagy bázison jelentkeznek. Valamennyi előadásban visszatért az iratanyag növekedésének és levéltári átvételének problémája. Például az öt skandináv országban az önkormányzati levéltárak kb. 600 000 ifm anyagot őriznek. Az évi gyarapodás átlagban 30 000 ifm. Ezt a mennyiséget a levéltárak sem új befogadótér építéssel, sem iratselejtezéssel nem képesek követni. Ugyanilyen súlyos gondként általánosan megfigyelhető volt az iratvédelmi feladatok megoldhatatlansága miatti aggodalom. Az újkori ipari papírgyártás silány produktumai, melyeket a fokozódó légszennyeződés és a gyors elöregedés jellemzően és hatványozott mértékben károsít az őrzéshez elengedhetetlen minimális iratkonzerválás feladatát teszi elképzelhetetlenül költségessé. Ehhez járul az ún. régi anyag károsodása, melyet a használat és az elöregedés befolyásol, továbbá a már károsodott állapotban a levéltárnak átadott iratok restaurálási feladata. Sem pénz, sem szakemberek, sem iratvédelmi kapacitás nem áll elegendő mértékben rendelkezésre e feladatok elvégzéséhez. Nem kisebb gond az önkormányzati levéltári szakemberek speciális képzésének és továbbképzésének a problémaköre. Az egyetemi és egyéb levéltárosképzéssel kapcsolatban az az általános 'kifogás merült fel, hogy ott főként a régi és központi jellegű iratanyagra vonatkozó ismereteket sajátíthatnak el a résztvevők. Az önkormányzati levéltári anyag eredete, rendszere, felhasználása egészen más jellegű tudásanyagot kíván meg a városi levéltárostól, ezért többnyire ők autodidakta jellegű továbbképzésre szorulnak. Felvetődött a városi levéltári hivatás, a szakma társadalmi-erkölcsi-anyagi megbecsülésének kérdése is annak a ténynek a tudatában, hogy az egyetemet elvégző fiatalok mind kevésbé vállalják e munkakört. S ezzel rá is térhetünk a pénzügyi ellátottság témakörére. Általános volt az a megállapítás, hogy a központi jellegű állami levéltárakhoz viszonyítva az önkormányzati levéltárak és dolgozóik helyzete sokkal kedvezőtlenebb, ugyanakkor irányukban a társadalmi elvárás, a napi-ügyviteli-kulturális feladatok mennyisége jóval nagyobb. Az állami levéltárak, a felügyeletet gyakorló levéltári szakhatóságok ezzel szemben nemcsak nem nyújtanak megfelelő támogatást, hanem 96