Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - HÍREK - Szekeres József: A Nemzetközi Levéltári Tanács Városi Levéltárak Szekciója amszterdami konferenciájáról, 1990. május 14–18. / 95–97. o.

A Nemzetközi Levéltári Tanács Városi Levéltárak Szekciója amszterdami k onferenciájáról 1990. május 14—18. A Nemzetközi Levéltári Tanács Városi-önkormányzati Levéltárak Szekciója (ICA/SMÁ) a szakmai világszervezet egyik, a legutóbbi években létrehozott szakcsoportja. Megalakításának gondolata még 1980-ben a IX. Nemzetközi Levéltáros Kongresszus londoni ülésein vetődött fel. 1984-ben a bonni X. Nemzetközi Levéltáros Kongresszus határozataként Fritz Lendemann zürichi városi levéltárost bízta meg a nemzetközi szervezet akkori elnöke Hans Booms, az NSZK Szövetségi Levéltárának főigazgatója a szakosztály-alapítás előkészületi munkáinak vitelével. Feladata volt egyebek mellett az előzetes tagtoborzás, alapszabály-tervezet kidolgozása és a szakosztályi tevékenység céljainak és lehetőségeinek számbavétele. Az 1988. évi párizsi XI. Nemzetközi Levéltáros Kongresszusig Fritz Lendemann 6 előkészítő összejövetelt szervezett meg, főként német, francia, osztrák, svájci és holland városi levéltári vezetők részvételével a lehetséges együttműködés tartalmi és formai vonatkozásainak felmérésére és kimunkálására. A szekció hivatalos megalakulására a párizsi kongresszus alkalmával került sor. Itt a résztvevők egyhangúlag elfogadták az alapszabály-tervezetet. Az alapszabály szerint a szekció legfontosabb feladatai közé tartozik a kommunális levéltárak együttműködésének világviszonylatban történő felkarolása és szervezése, az érintett levéltárak működésének figyelemmel kísérése és az idevágó információk közkinccsé tétele, s végül az önkormányzati levéltárosok képzésére és továbbképzésére vonatkozó tervezetek készítése és alkalmazása, 111. megvalósításuk szorgalmazása. 1988. augusztus 25-éig, amikor a szekció működése immár jogszerűen is kezdetét vehette, 22 országból 114 kommunális levéltár csatlakozott az új szervezethez. Az amszterdami konferenciáig a taglevéltárak száma jelentősen megnövekedett, különösen azáltal, hogy a Német Szövetségi Köztársaság egyes tartományainak levéltári hivatalai is csatlakoztak, így pl. a münsteri levéltári hivatal a hozzá kapcsolódó mintegy 450 kommunális levéltárral. Az egykori szocialista országokból a varsói és a pozsonyi városi levéltárak lépték be a szakosztályba. Sajnos Budapest Főváros Levéltára többéves igyekezete az évi 50$-os tagdíj előteremtésére felsőbb szerveinél (fővárosi tanács, Pénzügyminisztérium) mind ez ideig nem találtak megértésre. A szakosztály számára azonban még számottevő tagtoborzási lehetőségek állnak fenn, hiszen egyedül német nyelvterületen 1988-ban majd 700 kommunális levéltár működött. Ujabban csatlakozott a norvég kommunális levéltárak egyesülete is, amely 22 taglevéltárat képvisel. A még 1988Jban kiküldött adatfelmérő kérdőívek alapján átfogó kép rajzolható meg az öt világrészből kikerülő taglevéltárakról. Eszerint a csatlakozott kommunális levéltárak által őrzött iratanyag az időszámítás utáni első századoktól napjainkig terjed, mennyisége intézményenként 300—50 000 ifm közötti, személyzetük 1—60 főig terjed, iratvédelmi felszerelésük a semmitől a legkorszerűbb műhelyékig és raktárakig rendkívül szerteágazó, egyenlőtlen szintű. Az viszont teljesen egyértelműen kitűnik a felmérésből, hogy feladataik és működésük alapvetően azonos jellegű, s ezáltal megvannak a termékeny együttműködés lehetőségei és feltételei. 95