Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Gecsényi Lajos: A 40. évfolyam elé / 3–4. o.

A 40. évfolyam elé Négy évtized bizonyára nem hosszú idő egy szakmai folyóirat életében, de ha a megtett út egészét tekintjük, annak minden kísérő jelenségével együtt, akkor szerény elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy a Levéltári Híradó—Levéltári Szemle ez idő alatt is a szakma egyik fontos tükrévé, reprezentánsává vált. Megbecsüléssel emlékezhetünk alapítóira, szervezőire és első munkatársaira, akik a magyar társadalom és a szellemi élet évszázados hagyományait megtagadó és szétromboló totalitárius diktatúra közepette a „gyanússá" lett és szüneteltetett Levéltári Közlemények pótlására elindították a magyar levéltárosok sokszorosított, információs tájékoztatóját. Kezdetben jelentősége álig haladta meg puszta létezését, hiszen oldalait a korszerűsítés címén szolgaian fordított szovjet cikkek, a levéltárügybe is betört tervgazdálkodásról szóló beszámolók töltötték meg. A körülmények azonban u társadalmi, politikai változások függvényében fokozatosan javultak és az 1950-es évek közepén az évente 4 alkalommal megjelenő közlöny már valóban betölthette feladatát, a levéltárosok érdemi publikációs és tájékoztató fórumává válhatott. 1961 fontos fordulópontot jelentett a kiadvány számára. Nemcsak a címváltozás és az évi négy szám megjelentetése jelezte a minőségi változást, hanem az 1960-as években napvilágot látott számos cikk, amelyek témái a szakmai munka majd valamennyi területét felölelték. Természetesen e fellendülés mögött a levéltárosok konkrét munkája, a belső szakkérdésekkel való foglalkozás igénye állt. Ez a fond jegyzékek, repertóriumok, leltárak készítésének korszaka. Az 1970-es évek ismét új feladatokat, súlypontokat jelöltek ki. A folyóirat hasábjain gyarapodni kezdett a történeti, helytörténeti jellegű írások száma. A tanácsosítás sok előnye mellett éreztették hatásukat az árnyoldalak is, és a szerkesztőknek meg kellett elégedniük a szerénnyé és partikulárisabbá vált kínálattal. 1985-ben a formai és tartalmi megújítás szándéka egyaránt ösztönözte a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályát, hogy a nyomdai előállítással és a valóban negyedéves megjelenésre történő áttéréssel együtt megkísérelje a lapot a jelenlegi szakmai irányítási rendszer követelményeinek megfelelő tanulmányokkal, közleményekkel megtölteni. E szándék változatlanul fennáll ma is, miként azt a levéltári munka elméleti és gyakorlati alapjait erősítő szakmapolitikai cikkek, a nemzetközi tapasztalatokat szoros figyelemmel kísérő beszámolók, folyóiratszemlék közlése mutatja. Egyre nehezebb azonban — a levéltárosi tevékenység évek óta tartó tartalmi beszűkülése, csonkulása következtében —• közreadásra méltó irattani, levéltári vagy akár közigazgatás-történeti cikkeket találni. A Szemle szerkesztői őszinte sajnálattal regisztrálják ezt a jelenséget és továbbra is mindent megtesznek azért, hogy megkíséreljék 3