Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Szekeres József: Budapest Főváros Levéltára új raktárépülete (VIII. ker. Leonardo da Vinci köz 3.) / 35–48. o.

Jelen sorok írója — s ezért a szubjektív hangért s megállapításokért az olvasók szíves elnézését is kéri — mintegy összekötő kapocsként a sors kiszámíthatatlan fordulatai következtében egyedül maradt a régi és a mai levéltárosok között s így őrá hárult a krónikás szerepe. Természetesen részese, sőt aktív vezetője is volt esetenként az iratanyag megmentéséért folytatott küzdelmeknek. És

; most, aktív szakmai pályafutása végéhez közeledve azért is;

v

hipiid köszönetet a "sorsnak, hogy az iratmentés nagy feladatának eredményes befejezéséről számolhat be. így, ebből az aspektusból tekintve válik végül is érthetővé, miért tekinthető rendhagyó, ünnepi eseménynek egy levéltár immár két évszázadnál hosszabb és egy levéltáros ennél jóval rövidebb életében egy új raktárépület átvétele. Erőfeszítések a bazilikái ideiglenes tárolás felszámolására 1947-ben, amikor a Városháza középszárnyának újjáépítése a levéltári anyag ottani elhelyezése érdekében megerősített teherbírású födémzettel ellátva befejeződött, senki sem gondolt arra, hogy még 50 év múltán is gondot jelent az ideiglenes pinceraktár kiürítése. A levéltár akkor kidolgozott 3 éves tervének tengelyébe az iratanyagnak a Bazilikából a Városházára történő visszaszállítását állították fő feladatként. A negatív sors azonban közbeszólt: közvetlenül az épületszárny átvétele előtt más intézményeket helyeztek el oda.

3 1950-ben a levéltári terület „államosítását" és központi irányítás alá vonását követően az újonnan alakult Budapesti Városi Tanács még kevésbé érezte sajátjának a levéltár ügyét. Sőt 1952-ben, amikor a LOK által kezdeményezett, a bazilikái helyzetet némileg javító kis volumenű beruházásokat befejezték, a tanács további városházi munkaszobák, raktárak és a kutatóterem kiürítésére kötelezte a levéltárat. Közben a tömegesen megszűnő korábbi igazgatási szervek, intézmények és vállalatok forrásértékű iratainak „tűzoltásszerű" megmentése érdekében a bazilikái pinceraktárakban újabb és újabb állványépítésekre került sor. Néhány éven át még külső, ideiglenes raktárakat is kialakított a levéltár — a Hess András téren igazságszolgáltatási, az Ó utcában vegyes vállalati, az ELTE Bölcsészettudományi Kara alagsorában közüzemi s végül a Gerlóczy utcai pincében igazságszolgáltatási iratokat helyeztek el — de az 1960-as évek első felében az itt őrzött iratanyag is a Bazilikába került. A Bazilika pincéjében lévő iratanyag mennyisége az 1960-as évek közepére elérte a 11 000 ifm-t. A feudáliskori iratanyag kimentése a Bazilika pincéjéből A Bazilika pincéjéből történő első sikeres kitörési kísérlet 1964-ben zajlott le, amikorra is beérett a levéltár vezetőinek és társadalmi szervezeteinek szüntelen figyelemfelhívó és agitatív munkájának gyümölcse. Budapest Főváros Tanácsának új elnöke, Sarlós István közbelépése nyomán a levéltár megszerezte az új helyre elköltözött Budapesti Sport Egyesület városházi irodáit és két megürülő szolgálati lakás helyiségeit. Lehetővé vált 2500 ifm 1873 előtt keletkezett városi iratanyag pincéből történő kiszállítása. A raktárkialakítási munkákkal egyidejűleg történt meg az anyakönyvi részleg felújítása, kutatóterem és új munkaszobák kialakítása. A kiköltözés „árát" képezte két külső raktár feladása. Ezekben az években kapta meg a levéltár a megszüntetett Központi Gazdasági Levéltár Hess András téri épületének VII—

VIII. emeleti raktárait a bennük 36