Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 4. szám - Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás jogi szabályozása Magyarországon, 1945–1956 / 13–28. o.

FÖGLEIN GIZELLA A nemzetiségi oktatás jogi szabályozása Magyarországon 1945—1956 A nemzetiség, nemzeti kisebbség mint történelmi — politikai és társadalmi — szociológiai fogalom imáig sem ^tisztázódott egyértelműen, pontosan és világosan. Az egységes elnevezés hiánya tulajdonképpen minden tudományágnak gondot okoz.

1 Ezzel együtt is azonban vannak olyan, tértől és időtől el nem választható ismérvek, amelyek jellemzőek lehetnök. A nemzeti kisebbség (csakúgy mint a nemzet) fogalma a polgári fejlődés szülötte. A nemzeti kisebbség olyan nemzeti — nyelvi — kulturális stb. közösség, mely egy nemzeti, etnikai többségnek, azaz az „anyanemzet"-nék, anya etnikumnak a szerves részét alkotja; azonban attól valamilyen oknál fogva elválasztva, államjogilag külön, más állam fennhatósága alatt él. Ebből következően a nemzeti kisebbség tagjai egyúttal a „befogadó", az „uralkodó" állam állampolgárai, akik a „befogadó", az államalkotó nemzet létszámához képest ugyancsak kisebbségben vannak. Tehát a nemzeti kisebbségekre, illetve azok tagjaira — többek között — ez a kettős kisebbségi jelleg, illetve kettős kötődés jellemző. A fogalom meghatározásának meglévő hiánya lényegében a kifejezésmódban is megnyilvánul, illetve kimutatható. A közép- és délkelet-európai, közelebbről a hazai nemzetiségi kérdés kapcsán is valójában nemzeti kisebbségeket, nem pedig nemzetiségeket értünk. Bár a második világháború utáni politikai és közgondolkodásban, sőt a szakirodalomban is tulajdonképpen a nemzetiség szóhasználat terjedt el szinte kizárólagosan, míg az első világháború után inkább a kisebbség fogalom. E kérdéskör egyes állami, államközi vagy nemzetközi jogi szabályozása, politikai vagy tudományos megítélése esetén azonban nem egyszerűen felcserélt, vagy esetleges használt kifejezésekkel van dolgunk, hanem sokkal inkább egyfajta sajátos gondolkodás- és szemléletmóddal, amelynek a szóhasználat csupán hű és következetes kifejezője. A nemzetiség fogalom használat arra utal, hogy nem „a" nemzetben, vagy a nemzetben és az államban való egyidejű, együttgondolkodásról van szó, hanem mindenekelőtt az államban, illetve az államot alkotó, „uralkodó" nemzetben való gondolkodásról. Pontosabban arról a XIX. században gyökerező, de a XX. század második felében minden korábbinál jobban megizmosodó szemléletről, amelyben az állam és a nemzet kapcsolatát illetően az állam a nemzet fölé rendelődött és fordítva. Ez a fajta megközelítés az állam elsőbbségéből kiindulva csak az „uralkodó" nemzetet ismerte el nemzetnek, a nemzeti kisebbségben élőket viszont csak állampolgárokként kezelte és így tulajdonképpen nem tekintette őket saját „anya nemzetük" szerves részének, tagjainak, ezzel mintegy megfosztotta őket egymástól. E szemléletmód megerősítésének az irányába hatott Közép- és Délkelet-Európában az a tény is, hogy sem az első, 13