Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Szekeres József: Budapest Főváros Levéltára új raktárépülete (VIII. ker. Leonardo da Vinci köz 3.) / 35–48. o.
SZEKERES JÖZSEF Budapest Főváros Levéltára új raktárépülete (VIII. ker. Leonardo da Vinci köz 3.) Bevezetés Ritkán adatik meg egy levéltárosnak hazánkban, hogy pályafutása során viszonylag rövid időn belül intézményének második új épületéről számolhasson be az érdeklődő szakmai 'közvéleménynek. 1 Különösen kitüntető s nem mindennapi eseményt jelent e közlemény írása azáltal is, hogy jelen sorok írója az egyetemet elvégezve s frissen munkába állva még találkozhatott azokkal az idősebb kollégáival, akik 1944-ben a második világháború Budapesthez közeledő vihara láttán — szinte emberfeletti erőfeszítések árán — a fővárosi levéltár iratait a Bazilika-templom pincéjében kialakított szükségraktárba menekítették. E tettükkel, melyet az akkori városvezetés a lehetőségekhez képest maximálisan támogatott, megmentették a pótolhatatlan Budapest-történeti forrásanyag zömét. 2 Annál fájdalmasabb volt látni elkeseredésüket, amely annak következtében alakult ki bennük, hogy a háború befejeztével nem sikerült az iratokat a kedvezőtlen, csupán ideiglenes elhelyezésre alkalmas pinceraktárból sem viszsza a Városházára, sem más megfelelő raktárba kiszállítani. Űgy vélték, erőfeszítéseik hiábavalóak voltak, hiszen amit megmentettek a háborús pusztítások elől, az áldozatául esik a kedvezőtlen pinceraktár ártalmainak, az új városvezetés közömbössége, sőt ellenséges beállítottsága következményeinek. Évtizedelken át nem lankadó küzdelem folyt a főváros történelmi iratanyagának megmentéséért, a Bazilikából történő kiköltözés lehetőségének megteremtéséért. Az itt dolgozó szakemberek generációi mindennél fontosabb parancsként, küldetésiként örökítették át az iratmentés, az új épületszerzés feladatát. Sajnos az iratokat a háború elől mentő gárda már nem élhette meg a bazilikái kényszertárolás felszámolásának időszakát. Harmincöt év levéltártörténete a Bazilikából történő kitörés reményekkel és félsákereikkel, kudarcokkal telített történéseinek sorozatából tevődött össze. Végül 1989 koranyarán a Leonardo raktárbázis polcainak a Bazilikából kiszállított iratokkal történő feltöltésével kezdetét vette a bazilikái teljes és végleges kiköltözés munkafolyamata, amely remélhetőleg 1992-ig befejeződik. Azért nagy élmény és esemény egy levéltáros életében ennek az új épületnek a használatbavételéről beszámolni, mert egyben egy majd félszáz éves felemelő, pozitív erőfeszítés kedvező lezárásáról, levéltári generációk törekvéseinek, munkásságának sikeréről is számot adhat a ma levéltártörténeténeik krónikása, örömmel adhat tanúságot arról, hogy az elődök önfeláldozó munkája nem fordult a visszájára, s az őket követő szakmai pályatársak sokszor reménytelennek, kilátástalannak tűnő harca a fontos iratanyag megmentéséért, nem volt hiábavaló. 35