Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - KILÁTÓ - Gecsényi Lajos: Vas és Zala megyék közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái / 89–90. o.

Vas és Zala megyék közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái Bilkei Irén—Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1555—1711 I. köt. 1555—1609 (Zalai gyűjtemény 29.) Zalaegerszeg, 1989. 167. pag. Tóth Péter: Vasvármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesz­tái 1596—1600 I. köt. 1595—1600 (Vas Megyei Levéltári Füzetek 2.) hn. 1989. 309 pag. + 1 térkép Az elmúlt évtizedek szakmai megbeszélésein gyakran került szóba a megyei le­véltárak együttműködésének szükségessége a levéltári segédletkészítés, a forrás­publikáció területén. Tervek, ötletek röppentek fel majd hunytak ki múló szik­raként. A megvalósításig emlékezetem szerint hároni terv jutott az évek folya­mán. Az elsőt, az 1945-ös év, a háború utáni talpra állás iratainak feltárását és kiadását mindenekelőtt a politikai akarat ösztönözte. A kisebb-nagyobb köz­igazgatási fondók tömegiratainak átnézése jelentős munkabefektetést kívánt, az eredmény ehhez mérten volt érzékelhető. A tudatos elhallgatás, a történelem­hamisítás szándéka az arra illetékesek részéről csak a források tendenciózus vá­logatását engedte a nyilvánosság elé kerülni. Óvakodván mindannak közreadá­sától, ami nem illett az oly gondosan megkonstruált „felszabadulási" tablóra. A reformkori országgyűlési követutasítások és követ jelentések összegyűjté­sének és közreadásának gondolata erőteljesebb szakmai hozzáértést és felkészü­lést kívánt. Ezzel fordított arányban állt a rendelkezésre álló pénzösszeg és a munka erkölcsi „eladhatósága", no meg a a vállalkozói kedv a levéltárosok kö­zött. Mindenesetre az egyedüliként megjelent Borsod megyei kötet mutatta, hogy az egykori kezdeményezők okosan választottak és csak sajnálni lehet szán­dékuk meghiúsulását. S végül a harmadik nekifutás, az 1711 előtt keletkezett vármegyei közgyű­lési (törvényszéki) jegyzőkönyvek regesztáinak elkészítése és publikálása. A for­ráscsoport jelentőségéről Varga J. János már írt e folyóirat hasábjain megjelent recenziójában. (LSz 1988/4. 87—90. old.) Ehhez nincs mit hozzátennünk. A nyelvi, paleográfiai és módszertani követelmények, melyeket a feladat támasztott, talán még keményebbek, mint a követjelentések esetében. A Pest Megyei Levéltár­ban azonban, ahol az 1980-as évek elején a gondolat felmerült és Borosy And­rás kitartó munkájával megvalósult, sikerült megvetni a vállalkozás alapjait, melyek 1986 után az OTKA segítségével országossá terebélyesedhettek. A központi és a keleti országrész megyéi után a közelmúltban a XVI. szá­zadi királyi Magyarország két vármegyéje, Zala és Vas jegyzőkönyvei első kö­teteiből készített regeszták hagyták el a nyomdát. Mindkét összeállítás újabb bizonyíték az elvégzett munka hasznosságára és jelentőségére, fontos hozzájá­rulás a korszak gazdaság-, társadalom-, igazgatás- és hadtörténetéhez. Nem is szólván a helytörténetről. Természetesen a regesztákban megjelenő témakörök között mindkét me­gyében igen sok az azonosság. Ennek oka egyebek mellett bizonyára az is, hogy e vidékek a török—magyar határterülethez tartoztak, birtokviszonyaik, nemessé­gük rétegződése számos hasonlóságot mutat. A nemesi megye tisztségviselőinek választása (a kialakult rend szerint első és másodalispánt, szolgabírákat, alszolgabírákat stb. választottak), a hadba szálló 89

Next

/
Thumbnails
Contents