Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - KILÁTÓ - Gecsényi Lajos: Vas és Zala megyék közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái / 89–90. o.

Vas és Zala megyék közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái Bilkei Irén—Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1555—1711 I. köt. 1555—1609 (Zalai gyűjtemény 29.) Zalaegerszeg, 1989. 167. pag. Tóth Péter: Vasvármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1596—1600 I. köt. 1595—1600 (Vas Megyei Levéltári Füzetek 2.) hn. 1989. 309 pag. + 1 térkép Az elmúlt évtizedek szakmai megbeszélésein gyakran került szóba a megyei levéltárak együttműködésének szükségessége a levéltári segédletkészítés, a forráspublikáció területén. Tervek, ötletek röppentek fel majd hunytak ki múló szikraként. A megvalósításig emlékezetem szerint hároni terv jutott az évek folyamán. Az elsőt, az 1945-ös év, a háború utáni talpra állás iratainak feltárását és kiadását mindenekelőtt a politikai akarat ösztönözte. A kisebb-nagyobb közigazgatási fondók tömegiratainak átnézése jelentős munkabefektetést kívánt, az eredmény ehhez mérten volt érzékelhető. A tudatos elhallgatás, a történelemhamisítás szándéka az arra illetékesek részéről csak a források tendenciózus válogatását engedte a nyilvánosság elé kerülni. Óvakodván mindannak közreadásától, ami nem illett az oly gondosan megkonstruált „felszabadulási" tablóra. A reformkori országgyűlési követutasítások és követ jelentések összegyűjtésének és közreadásának gondolata erőteljesebb szakmai hozzáértést és felkészülést kívánt. Ezzel fordított arányban állt a rendelkezésre álló pénzösszeg és a munka erkölcsi „eladhatósága", no meg a a vállalkozói kedv a levéltárosok között. Mindenesetre az egyedüliként megjelent Borsod megyei kötet mutatta, hogy az egykori kezdeményezők okosan választottak és csak sajnálni lehet szándékuk meghiúsulását. S végül a harmadik nekifutás, az 1711 előtt keletkezett vármegyei közgyűlési (törvényszéki) jegyzőkönyvek regesztáinak elkészítése és publikálása. A forráscsoport jelentőségéről Varga J. János már írt e folyóirat hasábjain megjelent recenziójában. (LSz 1988/4. 87—90. old.) Ehhez nincs mit hozzátennünk. A nyelvi, paleográfiai és módszertani követelmények, melyeket a feladat támasztott, talán még keményebbek, mint a követjelentések esetében. A Pest Megyei Levéltárban azonban, ahol az 1980-as évek elején a gondolat felmerült és Borosy András kitartó munkájával megvalósult, sikerült megvetni a vállalkozás alapjait, melyek 1986 után az OTKA segítségével országossá terebélyesedhettek. A központi és a keleti országrész megyéi után a közelmúltban a XVI. századi királyi Magyarország két vármegyéje, Zala és Vas jegyzőkönyvei első köteteiből készített regeszták hagyták el a nyomdát. Mindkét összeállítás újabb bizonyíték az elvégzett munka hasznosságára és jelentőségére, fontos hozzájárulás a korszak gazdaság-, társadalom-, igazgatás- és hadtörténetéhez. Nem is szólván a helytörténetről. Természetesen a regesztákban megjelenő témakörök között mindkét megyében igen sok az azonosság. Ennek oka egyebek mellett bizonyára az is, hogy e vidékek a török—magyar határterülethez tartoztak, birtokviszonyaik, nemességük rétegződése számos hasonlóságot mutat. A nemesi megye tisztségviselőinek választása (a kialakult rend szerint első és másodalispánt, szolgabírákat, alszolgabírákat stb. választottak), a hadba szálló 89