Levéltári Szemle, 40. (1990)
Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - KILÁTÓ - Solymosi László: A magyarországi középkori latinság szótára. Bp., 1987–1989. / 81–88. o.
1. 1237: quilibet aco continet quinque cubulos Syrmienses, Wenzel VII, 29—30. 2. 1240: cum magnó cubulo, qui vulgo aco vocatur, Themer, Mon. Hung. I, 242. 3. 1278: cum recto akone Sancti Georgii, qui tantummodo quinque quartalia vina contineat, DL 998. 4. 1291: aeones, qui wlg [ari] ter chybriones dicuntur, Juck I, 75. 5. 1295: cum recto et debito acone ville de Bozyn, Wenzel XII, 571. 6. 1312/1374: pro modio alias ako, Bunyitay, Váradi stat. 46. A szójegyzékek szerint is a modiiis megfelelője az akó volt. Régi magyar glosszárium, 72. 7. 1325: cum recta [!] et communi acone civium de Posonio, CD And. II, 191, vö. 1335: cum verő akone civitatis Posoniensis, CD And. III, 135. 8. 1326: cum akone, quo ibi [se. in territoriis Modur et Terney nuncupatis] communitas hominum utitur et non alio aliquali, Juck I, 108. 9. 1337: super indecenti maioritate urne seu akonis, DF 238691. Az egy évszázad adatai háromféle információt örökítettek meg. Az akónak helyi (szentgyörgyi, bazini, pozsonyi, modori stb.) változatai léteztek, szinonimája volt a nagyköböl (magnus cubulus), csöbör, modius és az urna, továbbá az akó öt kisebb űrmértékből: öt (kis)köbölből vagy öt fertályból állt. Az idézett forrásrészletekből a Szótár mindössze a 2. és az 5. tételt közölte (az előbbit Fejér gyengébb kiadásából), vagyis azokat, amelyek a bazini akóra, illetve az akó és a nagyköböl megfelelésére vonatkoztak. A jelentős hiány alapvetően az anyaggyűjtésre vezethető vissza, amely a kiadatlan, illetve a kézirat leadása után, így az 1984-ben publikált forrásokra (3., 8. és 9. tétel) nem terjedt ki, továbbá a régi forráskiadványokat csak részlegesen tárta fel. De nem minden írható az anyaggyűjtés rovására. Az egykorú értelmezések kimaradása a Szótárból részben a feldolgozás következménye volt. Az összegyűjtött cédulaanyagban ugyanis az 1237. és az 1335. évi adat (1. és 7. tétel) is megtalálható, csak a szótárkészítő valamilyen okból mellőzte azokat. Ez az, ami itt elsősorban kifogásolható. Nem lehet kérdéses, hogy a forrásokból kigyűjtött valamennyi egykorú értelmezésvariánsnak a szócikkben a helye. A Szótár első kötetének recenzálása a szokásosnál részletesebbre sikeredett, s nem véletlenül. A szótárkészítők előtt még óriási munka áll, s ennek során — ha jónak látják — még hasznosíthatják a fenti észrevételeket. Összefoglalásként kiváltképpen szükséges a már megjelent, illetve a közeljövőben várható új forráskiadványok, továbbá a különféle kézikönyvek, „terminológiai" tanulmányok fokozottabb használata, a rájuk való hivatkozások gyarapítása, az utalások körének bővítése által vagy (tekintettel a munka előrehaladt voltára) az utolsó kötetben elhelyezendő szinonimaszótár révén a rokon értelmű szavak összekapcsolása s végül valamennyi egykorú értelmezés közlése. Jó lenne, ha a Szótár a medievisták és mások közügyévé válna, ha recenziókkal, az egyes füzetek használata során szerzett tapasztalataik átadásával, kutatási eredményeikkel segítenék a szorgos munkacsoport tevékenységét, mert alapvetően nekik köszönhető, s minden észrevétel dacára elvitathatatlanul az ő érdemük, hogy a régóta tartó é,s sokszor újrakezdett anyaggyűjtésből végre értékes kézikönyv lett és lesz, amely ösztönzi a hazai közép u orkutatást, s lehetővé f^szi, hogy a magyarországi középkori latinitás az európai kutatás részévé váljon. Solymosi László 88
