Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 1. szám - Alföldi Vilma: A levéltár kapcsolata az állami vállalatokkal és gazdasági társaságokkal / 30–34. o.

1969-ben, a levéltári tvr. és a kormányrendelet megjelenésének idején — S még azt követően is hosszú ideig — a gazdaság döntő tényezője az állami vállalat volt, aminek gyakorlatilag minden lényegesebb lépését fentről irányították, ezt a szemléletet tükrözi a 30/1969. (IX. 2.) Korm. sz. r. is, mely szerint az „állami szerv iratkezelését a felügyeletét gyakorló miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) a művelődési miniszterrel egyetértésben szabályozza" (3. § 1. bekezd.), a rendelet a továbbiakban arról is intézkedik, hogy a levéltár, amennyiben az iratkezelés ellenőrzése során súlyos hiányosságokat észlel, úgy a művelődésügyi miniszteren keresztül az ágazati miniszterhez fordulhat. Uo. a 6. § 4. bekezdése a jogutód nélkül megszűnő szerv iratairól való gondoskodást az ágazati miniszter feladatává tette. Azaz a levéltár és szervek kapcsolatába biztonsági szelepként beiktatták a főhatóságot is. Azóta azonban nagyot változott a világ. A változás elsősorban a gazdálkodó szervek és főhatóságaik viszonyában következett be. Az utóbbi években a gazdaság válságos helyzete kikényszerítette a vállalati önállóság növelését, új típusú vállalatok születtek, s ezek kapcsolata főhatóságaikkal lényegesen lazább lett. Az új típusú szervek esetében a korábban miniszteri hatáskörbe tartozó jogkörök a vállalathoz kerültek. Változatlan maradt azonban az ún. funkcionális ellenőrzésre vonatkozó jogkör — amit a levéltárak is végeznek —, ezt az 1977. évi VI. tv. és a végrehajtásáról rendelkező 33/1984. (X. 31.) MT sz. r. módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövege (MK 1989. 56.) is megerősített. A Vt. 39. §-a szerint „A funkcionális (tervezési, műszaki fejlesztési, ár, munka és pénzügyi stb.) irányításra és ellenőrzésre, a piacfelügyeletre, valamint a hatósági tevékenységre vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabályok állapítják meg." A fentebb idézett paragrafus szerint ez a jogkör tehát gyakorlatilag ma is csorbítatlanul érvényes a korábban már említett jogszabályok által meghatározott keretben. Övni szeretnék azonban attól, hogy a fentiekből olyan téves következtetést vonjunk le, hogy a levéltár és a gazdálkodó szervezetek kapcsolatának átalakítása nem szükséges, mindössze azt kívántam jelezni, hogy ez jogszabályi szinten még nem fogalmazódott meg. Azaz jelenleg egy alapvetően új helyzetben új tulajdon- és irányítási rendszerben a régi szabályozás szerint próbálunk működni, holott a levéltári tvr. egy egészen más állapotra készült, szellemisége is azt tükrözi, s ennek következtében ma, a gazdasági élet jelentős részére nem alkalmazható. A gazdálkodó szervek irányítása területén a 33/1984. (X. 31.) MT sz. r.-ben foglaltak alapján nagy változások következtek be, s ezek a változások 1988— 1989-ben rohamléptekben haladták tovább, a teljes gazdasági önállóság irányába. A szervek önállósodása, az ágazati irányítás, ellenőrzés megszűnése, illetve majdnem formálisra csökkenése új helyzet elé állítja a levéltárat is, annak ellenére, hogy jogosítványai pro-forma nem változtak, a korábbi főhatósággal megerősített intézkedési rendet a gazdasági érdekektől motivált irattározási rendnek kell felváltania. Figyelembe kell vennünk, hogy a szervek és a levéltár kapcsolatában a továbbiakban nem számíthatunk a felügyeleti szerv, az ágazati minisztérium adminisztratív segítségére. Olyan alapokra kell tehát kapcsolatunkat építeni, hogy ez felsőbb adminisztratív kényszer nélkül is megfelelően funkcionáljon. Az alábbiakban elsőként az állami vállalatok területén bekövetkezett változásokat, s azt követően a gazdasági társaságok területén kialakult helyzetet szeretném ismertetni. 31