Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - KILÁTÓ - Solymosi László: A magyarországi középkori latinság szótára. Bp., 1987–1989. / 81–88. o.

vészek, néprajzosok, régészek és mások munkáját. Nagy segítséget ad a tar talmi forráskritikához. Nem kell okmánytárakat átböngészni ahhoz, hogy valamely terminus korszerűtlensége kiderüljön. A somogyvári konvent 1224. évi keltezésű, de csak 1399. évi átírásból ismert oklevele (DL 112, kiadása: HO VII, 10—11) például keltezésénél jóval később készült, mivel többek közt a benne szereplő hegyvám latin megnevezése (montanum terragium) ebben a formában csak a 14. század derekától ismert (Zala, I, 618). Nem kétséges, hogy a szótár ösztönzi a terminológiai kutatásokat, a jelentésváltozások vizsgálatát. Végül, de nem utolsósorban a középkori latin Európa keleti határvidékének (a 11—13. századot illetően vitathatatlanul) legjelentősebb forrásanyagát bekapcsolja a nemzetközi kutatásba, széleskörűen lehetővé teszi a komparatív vizsgálatokat, a Nóvum Glossarium célkitűzésének megfelelően a kultúrák kölcsönhatásának feltárását. A latin Európa nyelvi egysége ugyanis sohasem mosta egybe a kultúrákat, az egységes belül azok különbözősége is kifejeződött. Az exsequialis szó társadalmi réteget, toradásra kötelezett dusnok-torló szolgáltató népet egyedül a hazai latinságban jelentett. A Du Cange ugyan idéz egyetlen ilyen értelmű adatot III. Ince pápa okleveléből. Ez az előfordulás azonban kétségkívül a magyarországi latinságból származott, hiszen a pápai döntés a pannonhalmi apát és a veszprémi püspök tizedperében tett róla említést. A királyi kápolna másutt is jól ismert intézményének vezetőjét minden jel szerint egyedül nálunk hívták kápolnaispánnak (comes capellae regiae), vagyis klelikust, sőt jelentős egyházi méltóságot viselő személyt illettek világi címmel. Ennek az volt az oka, hogy a kápolna vezetője a kápolna bizonyos feladatainak ellátására rendelt szolgálónépek, a „kápolnavivők" sanctiferi) szervezetének élén állt, egyben annak is a feje volt. A magyarországi latinság viszont nem használta a tőlünk nyugatra, főleg német nyelvterületen jelentős, eredetileg viaszadásra kötelezett társadalmi réteg cerocensualis elnevezését, noha kis számban nálunk is éltek olyanok, akik részben vagy kizárólag viasszal, gyertyával adóztak a földesúrnak. Ez a körülmény azonban elnevezésükben nem tükröződött. E néhány példa is érzékelteti, milyen lehetőségei vannak az összehasonlításnak, a megfelelések és különbözőségek feltárásának és hátterük tisztázásának. De térjünk rá az új kézikönyv tartalmára! A Szótár a teljesség igénye nélkül döntően a középkori Magyarországon keletkezett latin nyelvű forrásanyag latin szókészletét és latinosított vulgáris szókincsét öleli fel. Az államalapítástól Mohácsig terjedő korszak sokrétű írásbeliségét képviseli a törvényektől a zsinati határozatokig, az oklevelektől a liturgikus forrásokig, a krónikáktól a humanista alkotásokig. Nem tartalmazza viszont a latin földrajzi neveket, személyneveket és az azokból képzett mellékneveket, továbbá népneveket. Mindezek összegyűjtése és feldolgozása egy „Onomasticon" pótkötetben a jövő feladata lesz. A legalább három generáció által összegyűjtött hatalmas anyag feldolgozása, a szócikkek felépítése világos elvek szerint történt. A címszót zárójelben a formaváltozatok, latinosított vulgáris szó esetében az eredeti nyelvi alak, majd a latin és magyar nyelvű értelmezés követi annak feltüntetésével, hogy a jelentés milyen műfajú (jogi, egyházi, liturgikus, diplomatikai stb.) használatban fordul elő. A jelentésbeli csoportokat, illetve alcsoportokat számok, illetőleg betűk különítik el egymástól. A szócikk második része a példatár, amely a számés betűjeleket megismételve utal a jelentésbeli kategóriákra, s azokon belül kronologikus rendben tartalmazza a forrásidézeteket, a forráshely pontos megjelölésével. A példák kiválogatásánál alapvető szempont az első és az utolsó előfordulás idézése és a szóhasználat folyamatosságának dokumentálása. A szócikk végén hasznos újításként egy szám olvasható, amely arról tájékoztat, hogy a gyűjtött anyagban hány adat, hány cédula vonatkozik a címszóra. Ez a szám, 83