Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - KILÁTÓ - Solymosi László: A magyarországi középkori latinság szótára. Bp., 1987–1989. / 81–88. o.

Word-List from British and Irish sources. London 1934, második kiadás: Oxford 1935.) Az egyhasábos formában kiadott és a szavakat szűkszavúan értelmező szójegyzék alapozta meg azt a széles körű munkát, melynek eredményeként 1975-ben megkezdték a Dictionary of Medieval Latin from British sources ki­adását. A lengyelek már 1920-ban bekapcsolódtak a nemzetközi vállalkozásba. Bár 1953-ban megindították a Lexicon mediae et infimae Latinitatis Polonorum kiadását, közel négy évtized alatt csak az o betűig jutottak. A németek még itt sem tartanak, noha 1959-ben kezdték meg a Mitt ellát einisches Wörterbuch bis zum ausgehenden 13. Jahrhundert publikálását. Igaz, hogy ők az Ausztriát és Svájcot is felölelő német nyelvterület kiadott forrásanyagának feldolgozására vállalkoztak az 5. századtól 1280-ig, sőt a holland és belga terület válogatott forrásait is beépítették munkájukba. A katalánok 1960-ban, a svédek 1968-ban, a hollandok és a csehek 1977-ben jelentették meg szótáruk első füzetét (Glossa­riura mediae Latinitatis Cataloniae, Glossarium mediae Latinitatis Sueciae, Le­xicon Latinitatis Nederlandicae medii aevi, Latinitatis raedii aevi lexicon Bo­hemorum). Bár a nemzeti vállalkozások érthetően kissé háttérbe szorították az Union Académique Internationale célkitűzésének megvalósítását, 1957-ben az UNESCO támogatásával a Nóvum Glossarium mediae Latinitatis ab anno DCCC usque ad annum MCC publikálása is megindult az ábécé közepétől, az l betűvel kezdődő címszavakkal. A szótár anyagát főleg a francia, német és angol bizottság készí­tette, de a többi nemzeti bizottság munkájára és kiadványaira is támaszkodtak. Az első két füzetben még Bartal Antal szótára képviseli a magyarországi latin­ságot, az 1961-ben megjelent harmadik füzettől (meabilis-miles) kezdve már ifj. Horváth János, illetve Boronkai Iván és munkatársai munkája nyomán jut szó­hoz a hazai anyag. A magyarországi középkori latinság szótára a többi nemzeti szótárhoz ha­sonlóan szorosan kapcsolódik ahhoz a nemzetközi vállalkozáshoz, amely a Nó­vum Glossarium megteremtését tűzte ki célul. A Magyar Tudományos Akadé­mia 1927-ben lett az Union Académique Internationale tagja, s a nemzetközi szervezet 1932. évi felkérésére örömmel kapcsolódott be a munkába. Az I. és a II. osztály tagjaiból 1934-ben Szentpétery Imre vezetésével -megalakult a Közép­kori Latin Szótárbizottság, amely úgy határozott, hogy egyfelől a Nóvum Glos­sarium számára biztosítja a magyar anyagot, másfelől elkészíti a középkori Ma­gyarországon használt latin szókincs szótárát. Ennek megfelelően hamarosan megkezdődött az anyaggyűjtés. A háború azonban megakasztotta a munkát, majd a középkori kutatásoknak nem kedvező új tudománypolitika késleltette az újrakezdést és hátráltatta a folytatást. Bár az 1950-es évek végén a körülmé­nyek valamit javultak, s ennek köszönhetően a Nóvum Glossarium korszerű magyar anyaghoz jutott, a szótár ügyéhez méltó anyagi és személyi feltételek csak 1977-ben teremtődtek meg. Nem a Boronkai Iván vezette munkacsoporton, hanem a körülmények szerencsére átmeneti rosszabbodásán és döntően a ki­adón múlott, hogy az első füzet s kötet ilyen sokára jelent meg. A többi meg­kezdett vagy félig kész nemzeti szótárhoz viszonyítva a magyar vállalkozás le­maradása nem nagy, noha régiónkban utolsóként látott hozzá a kiadáshoz. A hátrány azonban még behozható. Mindössze annyi kell hozzá, hogy a kiadó ne fektesse évekig a kész kéziratokat, hanem gyorsítsa meg a kiadást. Végre együtt van a munka kivitelére alkalmas alkotó gárda, s nem szabad, hogy szűk­keblűség, nemtörődömség vagy bármi más akadályozza vállalása mielőbbi telje­sítésében. A mű jelentősége vitathatatlan. Az új Szótár mindenekelőtt helyettesíti Bar­tal avítt munkáját. Megkönnyíti a filológusok, történészek, levéltárosok, nyel­82

Next

/
Thumbnails
Contents