Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - KILÁTÓ - Körmendy Adrienne: Az "Archeion" LXXXVI. (1989-es évfolyam) és LXXXVII. (1990-es évfolyam) kötetei / 77–80. o.

Az „Archeion" LXXXVí. (1989-es évfolyam) és LXXXVII. (1990-es évfolyam) kötetei Az Archeion LXXXVI. kötetét Czeslaw Biernat vitaindító tanulmánya vezeti be „A levéltárak többszempontú információs rendszere" címmel. A levéltárosok és könyvtárosok 1910-ben Brüsszelben megtartott nemzetközi konferenciája mondta ki a levéltári feldolgozásnak azt az alpelvét, hogy a levéltári anyagot a létrehozó szervek szerint kell fondokra és állagokra tagolni, s ezen belül pedig a levéltári anyag rendjének a létrehozó szerv struktúráját kell visszatükröznie. A levéltári leltárak is eszerint a rendszer szerint kell, hogy készüljenek. A levéltári feldolgozásnak ez az alpelve a feudalizmus korszakának forrásainál tökéletesen bevált, az iratanyagot létrehozó szerveket akkor a szervezeti állandóság és az iratkezelési fegyelem jellemezte. A legújabbkori anyagok feldolgozásánál azonban rendkívüli nehézségek léptek fel. Egyre nagyobb a különbség a hivatali szervek tényleges szervezeti fejlődése, alakulása, valamint az általuk létrehozott iratanyag rendszere között. Az iratanyagnak a levéltári rendezés során létrejött statikus rendje, s az ezt visszaadó levéltári leltár a legújabbkor forrásainál még megközelítőleg sem képes biztosítani az anyagban rejlő információk hozzáférhetőségét. Ezért egy új információs rendszert kell kiépíteni. Ennek alapja a levéltári anyag egyik (lehetőleg a legkisebb) fizikai egysége, amelyeket numerus currens szerint őriznek. Minden egység a beérkezése után egy információs kártyát kap, amelyen a levéltári alapinformáció szempontjából a legfontosabb adatok (a létrehozó szerv neve, jelzet, fórmai jellemzők, tartalmi adatok, dátum, az átadó szerv) szerepelnek. Az információs kártya képezi az alapját a levéltári anyag sokoldalú feltárását biztosító információs rendszernek. A levéltári anyag rendezése helyére a levéltári anyagban rejlő információk rendezése és feltárása lép. A kötet következő tanulmányában Heléna Kisiel az 1816 és 1867 között működő Pénzügyi Kormánybizottságnak a radomi levéltárban őrzött iratanyaga alapján a 19. századi Lengyel Királyság központi szervei által létrehozott iratanyag későbbi szétparcellázásának a kérdését tárgyalja. Szükségesnek tartja, hogy a központi szervek iratanyagáról levéltári leltár készüljön, s így legalább elméletileg ismét egy helyen egyesítsék a szétszórt anyagot. Janusz Losowski a lublini vajdaság területén elhelyezkedő, földesúri tulajdonban lévő Belzyce mezőváros 16—18. századi városi könyveit ismerteti. Felvázolja röviden a város történetét, elemzi a hatalom gyakorlásának a kérdését, a városi könyvek tartalmát és társadalmi funkcióját. Felhívja a figyelmet, hogy a városi könyvek lehetőséget nyújtanak az írásbeliség elterjedtségének és szerepének a vizsgálatához a társadalom különböző rétegeinek körében. Barbara Krosko a koszalini állami levéltárban őrzött világi és felekezeti anyakönyvekkel kapcsolatban azok forrásértékének, kutatásának és feldolgozá77