Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - DOKUMENTUM - Szaszkó István: A budapesti angol követ titkos jelentése az 1956. évi magyar forradalom okairól és következményeiről / 66–72. o.

16 Gosztonyi i. m. 85. p. 17 Decsy János—Fejtő Ferenc—Kemény István et alii szerk.: A forradalom előzményei, alakulása és utóélete. Tanulmányok és kronológia. Párizs—N'ew Jersey, Magyar Füzetek — Atlanti kutató és kiadó társulat, 1987. 196. p. 18 Ld. a 13. és 15. jegyzetben idézett munkákat, valamint Hollós—Lajtai i. m. (1986) 79., 83. p. Ugyanők a 80. lapon a kormányt említik, azonban úgy fogalmaznak, hogy Nagy Imre részt vett az okt. 23. éjjeli központi vezetőségi ülésen s határozottan kijelentette, hogy az ellenforradalmat le kell törni, a Szovjetunióhoz kell fordulni. (Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel, II. bőv. jav. kiad. Bp. Kossuth K. 1981. 94. oldalán ugyanezt olvashatjuk.) A párizsi kronológia szerint a beavatkozásra vonatkozó magyar kérést tartalmazó hivatalos dokumentumot utólag, de antedatálva nem Nagy Imre, hanem Hegedűs András írta alá. Ld. a 17. jegyzetben i. m. 196. p. 19 Gosztonyi i. m. 85. p. 20 Az ügyirat egy megjegyzése szerint a jelentés „komoly gyengesége", hogy az első beavatkozás vége, vagyis a szovjet csapatok Budapestről történt október 30-i kivonása és a második intervenció (november 4.) közötti csendesebb időszak szovjet és magyar eseményeiről és motívumairól nem szól. 21 Az ENSZ magyar jelentése: United Nations Reports of the Special Committee on the Problem of Hungary, New York, General Assembly Official Records, Eleventh Session, 1957. Magyarul ld. 1956. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Különbizottságának jelentése. Ford. Stankovich Victor. Bp. Hunnia K. 1989. 230. p. (NB. A korabeli, nyugaton kiadott fordítás utánközlése.) * * * „A MAGYAR FORRADALOM: OKAINAK ELEMZÉSE S VALÓSZÍNŰ KÖVETKEZMÉNYEINEK FELBECSÜLÉSE" No. 2. 10 114 Titkos Angol Követség 1957. január 3. Méltóságos Selwyn Lloyd parlamenti képviselő (stb., stb.) Űrnak Uram! 1. Nélkülözve a diplomáciai csomagküldő szolgálatot, 1956. októbere óta távirattok sorában próbáltam elmondani az akkor kezdődött magyar forradalom eseméneyinek menetét. Most azonban van szerencsém megkísérelni, hogy elemezzem okait, s felbecsüljem valószínű következményeit. Ezen jelentésem mellékleteként küldök egy szigorúan tényszerű, a forradalom kezdetétől az esztendő végéig terjedő időszakra vonatkozó eseménynaptárt. 2. A történtek jellemzése nem okoz nehézséget: azok nem kevesebb, mint egy nemzet lázadása voltak, vezetve annak azon két rétege — a diákok és a munkások által — akikről a kommunista rezsim azt gondolhatta: minden tőle elképzelhetőt megtett, hogy maga alá gyűrje őket. Azon metsző kommunista állítások, melyek szerint a vérontás és káosz fegyveres összeesküvés, nyugati uszítás és beavatkozás, „ellenforradalmi, fasiszta-reakciós elemek'' mesterkedésének következménye volt, egy pillanatig sem tarthatók fenn. Nem beszélhetünk sem felforgató szervezetek, sem a hadsereg fegyveres összeesküvéséről. Ritka dolog hadsereget civil zavargások közepette ennyire nyilvánvalóan zavarodottan, vezetés nélkül találni, mint most a magyart. Egyedüli harcoló egységei — amennyire ezt őfelsége követsége ismeri — csak a 3 munkászászlóalj voltak, amelyek véletlen folytán Maiéter ezredes, később vezérőrnagy (maga is kommunista) parancsnoksága alá kerültek, s amelyek a harcok első szakaszában oly bátran védték a Kilián György laktanyát. Tisztek s más rendfokozatúak is bizonnyal zúgolódtak az országukban található állapotok ellen: nem kétlem, hogy voltak ilyenek, de összeesküvésnek nem volt jele. Tettek volt légyen a különböző nyugati hírközlő szervezetek bármit is a forradalom előtt és alatt a magyar morál fenntartására, a nyugati uszításnak nem lehet tulajdonítani 10 millió, lényegében fegyvertelen ember olyannyira való fellazítását, hogy azok kihívják maguk ellen a szomszédos, országukat katonai erejével már uraló Oroszország túlerőben m