Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - K. Lengyel Zsolt: Magyarságkutatás Münchenben: adatok és gondolatok az Ungarisches Institut München munkájáról / 37–51. o.

II. Költségvetés és elhelyezés Az UIM indulásakor a menekültügyi minisztériumnak évi támogatását élvezte. Egyszeri adományokat katolikus egyházi szervezetektől, a Fritz Thyssen-Alapítványtól és magánszemélyektől kapott. A Szociáldemokrata Párt kormányrakerülésekor, 1969-ben megszűnt a szövetségi menekültügyi minisztérium. Ekkor került át az intézet a bajor tartományi kultuszminisztériumhoz (Bayerisches Staatsministerium für Unterricht und Kultus, ma Bayerisches Staatsministerium für Wissenschaft und Kunst), amely — egyéb kelet-európai hátterű intézmények mellett

0 — kétévente veszi költségvetésébe. E szerény alap esetenként magánadoimányokkal egészül ki. Ezen — valamint a katolikus egyház inkább gesztusértékű összegein kívül — más rendszeres külső anyagi forrással az UIM nem rendelkezik.

7 Az intézet fennállása óta München belvárosában bérelt egy 170 négyzetméteres lakást, egy nagyobb és két kisebb dolgozószobával, előadóteremmel, könyvtárteremmel, igazgatói szobával, mellékhelyiségekkel és raktárral. 1968 óta pedig a bajor főváros schwabingi negyedében székel, hozzávetőlegesen ugyanolyan nagyságú és felépítésű helyiségekben.

8 ííí. Személyi összetétel és eszmei alap A meglehetősen szűkös és bizonytalan anyagi keretben az intézet szerkezete fokozatosan racionalizálódott. A hatvanas években létező három státusos állás — tudományos munkatárs, ügyvezető titkár, titkárnő — már rég leépült. A hetvenes évek elejétől csak egy titkárnő dolgozott félállásban, 1983 őszéig. A mai vezetőség előtt sem volt titok, hogy egy ilyen intézethez kapcsolódó befektetéseknek akkor látszik a haszna valamelyest, ha a hivatalos alapösszeget nem alkalmazotti munkabérekben, hanem honoráriumként fizetik ki. Előbb-utóbb nem az intézetben eltöltött időnek, hanem az asztalra letett munka mennyiségének és minőségének kellett az elszámolást meghatároznia. így alakult ki a mai személyi összetétel — elvileg mindenképpen — mérvadó szempontja. Az UIM két testületből és három részlegből áll. Előbbieket, az elnökséget és az igazgatóságot, egyetemi munkahellyel rendelkező személyek alkotják.

9 A három részleg — Studia Hungarica és Ungarn-Jahrbuch szerkesztőségei, valamint a gyűjtemények — feladatait pedig ösztöndíjas vagy honoráriumos, nagyobbrészt a müncheni egyetem bölcsészkaráról jövő munkatársak végzik.

10 A személyi szerkezetből kiviláglik az a tény, hogy — bár indulási éve mást sugall — az UIM nem az ötvenhatos emigráns hullám kulturális létesítménye és eszmei hagyományőrzője. Hosszú előtörténetének szereplői korábbi emigránsok, és első igazgatója — aki nélkül az intézetet ma sem lehetne elképzelni — 1945 óta él Bajorországban: Bogyay Tamás. 1952 óta müncheni lakos, 1950 óta az akkor harmadik évfolyamában járó Űj Magyar Üt kulturális szemle egyik főmunkatársa és az alig egy éve alakult Szabad Európa Rádió alkalmazottja. Ügygmond két sínen: a rádiószerkesztőin és a tudományoson dolgozott ettől fogva, miközben a nemzetközi történettudományi és művészettörténeti szakkörökkel egyre szorosabb kapcsolatba került.

11 Érthető tehát, hogy az 1962. december 12-i igazgatóválasztáson őrá esett a legtöbb szavazat. Az, hogy a felelős irányítás később lényegében német nemzetiségűek kezébe került, egyenes következménye a legelső személyi döntésnek. Ugyanis az intézet — Bogyay személyes szociológiai helyzetének ellenére — nem vált emigráns intézménnyé. Történetét a hatvanas évek végén egy belső szakadás szeli ketté. Az akkori vezetőség egyik szárnya a nemzetpolitikai szerepet fontosabb38