Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - K. Lengyel Zsolt: Magyarságkutatás Münchenben: adatok és gondolatok az Ungarisches Institut München munkájáról / 37–51. o.

K. LENGYEL ZSOLT Magyarságkutatás Münchenben Adatok és gondolatok az Ungarisches Institut München munkájáról I. Célok és előzmények Az Ungarisches Institut München (UIM) 1962 decemberében alakult meg. Alapítója és mai hordozója az Ungarisches Institut e. V., amely egyházi szervezetektől, politikai pártoktól és más csoportosulásoktól független, bejegyzett egyesület.

1 Alapszabályainak értelmében az UIM a „magyar tudományosság és kultúra ápolására, fejlesztésére és a gyakorlatban való hasznosítására" létesült, arra, hogy ,,a magyarságtudományt a történelem, néprajz, irodalom és nyelv területén" művelje. Az intézet történetének előzményei 1954-be vezetnek vissza. Ekkor állt elő Jákli István müncheni magyar emigráns vezetőknél egy Magyar Intézet alapításának a gondolatával. Jákli akkoriban a nyugat-németországi magyar közélet egyik hűséges napszámosa volt, s a német katolikus egyház kötelékében elsősorban ifjúságnevelőként kereste kenyerét.

2 ötletét az első eszmecserén kellő pénzügyi fedezet híján csak elvileg karolták fel. Egy évvel később Jákli megszervezte — az alább még főszerepben előtűnő — Bogyay Tamás egyik magyar tárgyú könyvének a kiadását,

3 abban a hiszemben, hogy azzal tervének megnyerheti a német tehetős és befolyásos köröket. Nem úgy történt. Sőt. A helyi magyar közélet is elzárkózott javaslataitól. Abban az évben — 1955-öt írunk — az erős anyagi és politikai alappal rendelkező müncheni Magyar Irodának

4 is vázolta elképzeléseit egy memorandumban. Erre azóta se kapott választ, noha gyakorlati javaslatokat tartalmazott, amelyeket több nyugati — főleg müncheni — magyar személyiség dolgozott ki. A következő sikertelen próbálkozások során, 1957-től, Jákli a Magyar Irodával, a müncheni egyetem kelet-európai intézetével, valamint Fenyvessy Jeromos domonkosrendi atyával és nyomdatulajdonossal

5 tárgyalt. 1960-tól pedig mint katolikus ifjúsági referens egyházi feletteseihez fordult. Egyidejűleg a kölni magyar értelmiségiek és egyetemisták Széchenyi Körének ügyvezető titkáraként, a majdani intézet jellegét körvonalazandó, kulturális műsorokkal a nyilvánosság elé lépett, és 1962 szeptemberében egy kongresszuson újból felvetette rögeszméjét. S most tapasztalhatta először kitartásának értelmét: megalapítják az intézetet, szólt a jelenlévő magyar és német személyiségek döntése, amennyiben Münchenben erre nem kerül sor. Ez a határozat végső hatásos jeladásként érkezett meg a müncheniekhez, akik nyomban újrakezdték a tárgyalásokat. Ezúttal sikerrel jártak. A katolikus egyház egyik jótékonysági szervezete (Caritas-Verband) és a nyugat-németországi szövetsági menekültügyi minisztérium (Bundesministerium jür Vertriebene, Flüchtlinge und Kriegsgeschadigte) jelezték, hogy hajlandók anyagilag hozzájárulni a hosszan vajúdó intézet felépítéséhez. így végre megkezdődhettek a müncheni Ungarisches Institut indulási munkálatai. 37