Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - Haraszti Viktor: A Nemzeti Parasztpárt 1946. november 2–3-i nagyválasztmányi ülése és előzményei / 15–36. o.

elhelyezkedése szempontjából — felelősen látva azt a problémát és nehézséget, amit jelentenek a figyelő szemek, amivel néznek bennünket. Nem látom ezt szükségesnek." Jó taktikusként nemcsak a lemondását helyezte újra kilátásba, hanem még a „figyelő szemek"-re is felhívta a figyelmet, ami utalás a belpolitikai helyzetre, sőt, talán még távolabbra is. Ezek után felállással szavaztak, a javaslatot csak a kisebbség fogadta el. A következő lépés, amit Veres Péternek ki kellett védeni, Kovács Imre és 12 társának indítványa volt,

8/| akik külön listával álltak elő. Kovács Imre indoklásában kijelentette, hogy listáját ne Veres Péter elleni listának, hanem mellette szólónak tekintsék. Amennyiben a többség nem erre a listára szavaz, akkor visszahúzódva, csendesen fog tovább a pártban tevékenykedni. Ez nem jelentette lemondását, Kovács Imre ezt nem engedhette volna meg. Erdei Ferenc következett felszólalásra, aki szintén nem értett egyet mindenben a listával, de a pártegység érdekében, a rá hallgatókkal együtt nem terjesztettek elő másik listát, és javasolta, hogy Veres Péter előterjesztését fogadják el. Az egység megőrzésének kérdése így továbbra is nyílt maradt, hiszen ha Erdei is előterjeszt egy listát, akkor óhatatlanul választani kellett volna a három közül, s ez felmérhetetlen következményekkel járt volna. Veres Péter a szavazás előtt ismét egy hosszú beszéddel állt elő, ezzel akarta végleg maga mellé állítani a választmányt. Ebben saját személyével és a párt jövőben követendő politikájával foglalkozott. Igyekezett megnyugtatni azokat a parasztokat „akiknek mindenük a szabadság, az egyének szabadsága, mert elég sokáig voltak elnyomottak ahhoz, hogy ráébredjenek elnyomottságukra". Megcáíolandónak tartotta aggodalmukat: „vajon ez a Veres Péter, ha döntésre kerül a dolog, nem kerül-e teljesen a munkáspártok vagy az általuk elképzelt szocializmus hatalmába", hiszen közismert szociáldemokrata múltja. Fontosabbnak az elvi részt tartotta, azt, hogy tudja „milyen lesz a szocializmus, amit a munkáspártok meg akarnak valósítani" és azt is látja, hogy a „Szovjetunióban sem olyan, aminek elképzelték". Semelyik országra nem lehet ugyanazt a sablont ráhúzni, annak minden országban az illető országhoz viszonyuló arculatot kell felvennie. Bízni kell a választmánynak abban, hogy ő is paraszt és magyar, és az is marad. Majd így folytatta: „Beszéljünk reálisan. Ha kitör itt a kommunizmus végleg, akkor mi fel fogjuk magunkat akasztani? Nem fogjuk!" Mindenki nem tudna ellenállni, akik ellenállnak azok „felakasztanák magukat vagy elvesznek", de a nempolitizáló többség otthonmaradna a földeken és nincs olyan kormány, mely számításon kívül hagyná a parasztokat, „mert parasztok nélkül élet nem volt és nem is lesz soha". A tulajdonviszonyok, a paraszti magánvállalkozás fenntartásának kérdésében is igyekezett megnyugtatni a választmány tagjait, ez volt a legkritikusabb terület, hisz ezeréves sérelem nyert igazságot a földosztással, s ezt a földet nem akarták még egyszer elveszteni.

8

'' Az erre mondottakat hosszabban idézem, mert Veres Péter minden szava fontos: „Szocializmusról, ha a körülmények úgy hozzák, hogy valami ilyesmi lenne — meg vagyok győződve, hogy nem lesz — olyan amit a marxisták elképzeltek, mi harcolni fogunk azért, hogy minden parasztember szabadon gazdálkodjon és termelhessen a maga magántulajdonán és ha szükséges a társasmunka, az értékesítés és a beszerzés vonalán vigye keresztül, de a mezei munkában feltétlenül nagyobb eredményei vannak az egyéni tudásnak. Ereje feltétlenül nagyobb erejű, határozottabb az egész nemzet szempontjából, mint a százszámra összegyűjtött parasztok rabmunkájának. Nem áru30