Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - Haraszti Viktor: A Nemzeti Parasztpárt 1946. november 2–3-i nagyválasztmányi ülése és előzményei / 15–36. o.

lünk zsákbamacskát és nem jöhet olyan társadalmi rendszer, olyan politikai változás, amelyben én a paraszt szabad termelési jogáról és földjéről lemondanék." Ez a kemény és nyílt kiállás megnyugtatta a választmány küldötteit, hisz a kolhoz volt az, amitől legjobban féltek. Veres Péter valóban kiállt később is a paraszti szabad termelés mellett, 1948-ban a Paraszti jövendő című könyvében. Ezt a könyvet egy korszak nyitányának szánta, de egy korszak lezárása lett.

86 Veres Péter beszédében újra visszatárt pártja és a Kisgazdapárt kapcsolatára. Hangsúlyozta, hogy az együtt dolgozás lehetőségét nem szabad elhalasztani, a demokratikus erőkkel szövetséget kell kötni s ez nem jelent egybeolvadást. Erre azért kellett még egyszer kitérnie, hogy a választmány ettől félő tagjait megnyugtassa. Ezután újra határozottan figyelmeztetett a pártszakadás veszélyeire. Végezetül válaszolt a felszólalók által felvetett kérdésekre, ezekben a válaszokban számunkra a már tárgyaltakhoz képest új elem nincs, ezért ezek ismertetésétől eltekintek. Veres Péter nagyválasztmányi felszólalásaiban határozottan kiállt az egységes parasztpárt igénye mellett és a paraszti érdekek határozottabb képviseletét ígérte. Megígérte azt is, hogy ezután személyesen is többet foglalkozik a párt és a parasztság ügyével. ígéretet tett a tárgyalások folytatására a Kisgazdapárttal és a további együttműködésre a Baloldali Blokkal, de határozottabb, kritikusabb parasztpárti álláspontot képviselve. Ezekkel az ígéretekkel, érvekkel sikerült az őt amúgy is rendkívül kedvelő, tisztelő küldötteket egységesen maga mögé felsorakoztatni, akikre kétségtelenül hatott a politikai helyzet Veres Péter-i elemzése is. Azzal pedig, hogy az Erdei-szárny nem készített külön listát, Kovács Imréék helyzete ingataggá vált, hisz úgy tűnt, mintha mindenáron a párt szétzilálására törekednének. Ezért Kovács Imre újra szót kért, s ez utóbbira is utalva beszédében bejelentette, hogy listáját visszavonja, főként azért, mert Veres Péter kilátásba helyezte lemondását, ha nem kap feltétlen bizalmat. Nehéz feltételezésekbe bocsátkozni, de több mint valószínű, hogy szavazás esetén Veres Péter listája kapott volna többséget, s ezt a politikai vereséget akarta Kovács Imre elkerülni. Felszólalását végül ekképp zárta: „Veres Péter bölcsessége, elhatározó politikája szerint vigye a Nemzeti Parasztpártot tovább, de úgy, ahogy most, ma délután nekünk elmondotta, a párt önállósága, függetlensége ós a dolgozó parasztok egysége felé!" Miután minden akadály elgördült Veres Péter listájának útjából, a nagyválasztmány elfogadta azt a Nemzeti Parasztpárt új Politikai Bizottságának.

87 Röviden szólni kell még a szervezeti szabályzat módosításának vitájáról. Itt még egyszer összecsapott a két szárny, a vita arról folyt, hogy a párt parlamenti csoportjának vezetője tagja legyen-e automatikusan a pártvezetőségnek vagy sem. Az Erdei-szárny ellenezte ezt, a Kovács-szárny pedig helyeselte. A vita tulajdonképpen Sz. Szabó Pál tagsága körül zajlott, hisz ő volt ekkor a parlamenti csoport vezetője. A vitát ismét Veres Péter javaslata zárta le, elfogadták, hogy a parlamenti csoport vezetője személyétől függetlenül tagja a pártvezetőségnek is.

88 Ez a vita a nagyválasztmány végső kimenetelét már nem befolyásolta. A célt sikerült megvalósítani: a Nemzeti Parasztpárt nem bomlott fel, bár a szárnyak álláspontja nem került közelebb egymáshoz. De kérdéses: valóban győzelem volt-e? Hisz ezzel a párt elmulasztotta utolsó lehetőségét önálló arculatú politika vitelére, ami a Veres Péter képviselte középutas megoldáshoz állhatott volna közel. 31