Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - Haraszti Viktor: A Nemzeti Parasztpárt 1946. november 2–3-i nagyválasztmányi ülése és előzményei / 15–36. o.

tikai célok eléréséhez, a demokrácia védelméért, mivel „életkérdése a demokrácia a parasztságnak és nem nyugodhatunk addig, amíg bölcs és parasztian ravasz politikát nem folytatunk". Ezután a pártokkal való kapcsolat ismertetése következett. Először a munkáspártokról szólt Veres Péter, elsősorban a Kommunista Pártról. Elismerte, hogy sokszor a párt helyi szervezetei a Kommunista Párt gyámkodása alatt álltak, de most már elkezdtek „önálló úton járni, kifejezett paraszti érdekei lesznek és ez rosszul jön a munkáspártnak, a hozzájuk odavetődött tömegek már húzódoznak, jönnének a Parasztpártba, ha mernének". Ha sikerült volna a pártnak ezt megvalósítania, szövetségben a Kisgazdapárt demokratikus, haladó paraszti rétegeivel és összefogva az értelmiséggel, akkor a párt súlya a koalíción belül jelentősen megnőtt volna. Eredetileg ez a néppárti jelleget szorgalmazók álláspontja volt. Azonban a nagyválasztmányon a Kisgazdapárt értékelésében visszalépést tapasztalhatunk Veres Péter álláspontjában a politikai bizottsági felszólalásokhoz képest. Kijelentette, hogy a Kisgazdapártot ,,a Horthy- és Bethlen-korszakból ittmaradt polgári lelkületű tisztviselőbanda vezeti és ezekkel lehetetlen az együttműködés". A két párt közti viszonyt nagyon rossznak minősíti, a Parasztszövetséget pedig jelen állapotában nem tartja elválaszthatónak a Kisgazdapárttól. Ez annál is meglepőbb, mivel másnap együtt koszorúznak Szabó Dezső sírjánál.

77 Véleményem szerint itt Veres Péter taktikai jellegű lépéséről van szó. Bár maga Veres Péter is sokszor ingadozott a Kisgazdapárt megítélését illetően, mégis a már ismertetett, a politikai bizottsági üléseken képviselt álláspontját tekintem mérvadónak, hisz azt csak szűkebb környezet, a párt vezetősége előtt mondta el.

78 A nagyválasztmányon azonban fontos volt megnyugtatni a közeledést ellenzőket is, azokat, akik a Kisgazdapárt reakciós, úri rétegeit az egész párttal azonosították. A továbbiakban beszélt a pártmunkáról, a párt építésének feladatairól, majd rátért a párt belső egységének kérdésére. Veres Péter szerint a közvélemény feszült érdeklődéssel várta a nagyválasztmányi ülést, szétszakad-e a Parasztpárt, vagy sem, „lesz-e belőle, amit sokan várnak, polgárháború a polgárság között és a parasztság között". Itt egy pillanatra meg kell állni, mert ez egy igen furcsa felvetés. A párt kettészakadásának veszélye valóban a levegőben lógott. De ez még nem idézhetne elő polgárháborút, főként nem a polgárság és parasztság között. Ilyen típusú polgárháborút ekkor Magyarországon elképzelhetetlennek tartok, sőt, a szovjet hadsereg még csírájában elfojtott volna bármilyen, erre irányuló kísérletet. Szerintem Veres Péter azért festette a polgárháború rémképét a nagyválasztmány elé, hogy azzal is az egység megóvására szólítson fel, hisz tudta jól, hogy Magyarországon ekkor nem volt olyan felelős politikai erő, amely polgárháború kírobbantására törekedne. Nem véletlen, hogy így folytatta beszédét: „Tulajdonképpen ma alapozódik meg pártunk. Ha ma együtt tudunk maradni, akkor már nem dönti meg semmi." Ez ismét az egység megőrzésének hangsúlyozása, s ez a fő célja Veres Péternek ezen a nagy választmányon. Beszédének következő részében elemezte az általam már tárgyalt augusztus végi pártválságot, a memorandum ügyét. Különösen fontos része a beszédnek a külpolitikai helyzet magyarázata. Ha valóban igyekezett Szviridov befolyásolni Veres Pétert, az itt tetten érhető. A párt elnöke meglepő nyíltsággal és egyértelműen fogalmazott: „ahogyan eddig a német nyugat vonzásában álltunk, most átkerültünk a kelet vonzásába, helyesebben a Szovjet-Unió vonzásába". Két tévhit élteti a magyar társadalom oroszellenes rétegeit: „az egyik az atombomba, a másik az, hogy a békeszerződés után Magyarország megszabadul az orosz csapatoktól és visszanyeri teljes szuvereni24