Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - Haraszti Viktor: A Nemzeti Parasztpárt 1946. november 2–3-i nagyválasztmányi ülése és előzményei / 15–36. o.

mondat bizonyítja, melyik szárnyhoz tartozik a levélíró. Pál József a továbbiakban félelmét fejezi ki, hogy a választmányi tagok közé „újakat akarnak behozni, gondolhatod milyeneket. . . meg kell valljam, ha az új választmányi tagokat viszik be, nem sok jót várhatunk ettől a választmánytól". Hogy ez ne történjen simán, a megyei választmány ülésére Darvas Józsefnek „feltétlenül le kell jönnie", mert fennáll annak a veszélye, hogy a választmányon kisebbségbe kerülnek. Ha ez a levél egyszerű tájékoztatás volna, nem lenne érdemes foglalkozni vele. De több ennél, hisz Szűcs Ferenc kérésére Pál József még a megyei választmányi gyűlés előtt megszerzi a küldöttek névsorát, így a tulajdonképpeni döntés előtt módja van a központban tevékenykedő Szűcs Ferencnek és Sipos Gyulának megtenni a megfelelő lépéseket a nekik nem tetsző személyek ellen. Ez nem nevezhető a politikai harc legbecsületesebb módjának, főként, hogy azonos pártbeliekről van szó! Mindezekből látható, milyen nagy előkészületek és várakozás övezte a november 2—3-ra kitűzött II. nagy választmányi ülést.

71 Miután a küldöttek mandátumának érvényességét megvizsgálták, Veres Péter egész napos elnöki beszámolójával megkezdődött a Nemzeti Parasztpárt történetének legfontosabb ülése. Borbándi Gyula

72 ezt a többórás beszédet a nagyválasztmány záróbeszédével azonosítja. Nyilván azért, mert a jegyzőkönyvet nem ismerhette, a párt történetéről szóló munkák pedig nem foglalkoznak részletesen a nagyválasztmányi üléssel. Borbándi Gyula szerint Veres Pétert „a beszédet megelőző estén Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet elnöke hívatta magához és figyelmeztette a parasztpárt esetleges politikai irányváltozásának „beláthatatlan következményei"-re. Veres soha nem árulta el, mint mondott neki Szviridov, de éreztetni engedte, hogy „veszélyes lenne a párt számára az addig követett utat elhagyni és más politikát kezdeni". Borbándi más írásában

73 megjegyezte, hogy a találkozásnak a nagyválasztmányon futótűzként terjedt el a híre és mindenki tudott róla. Hogy valójában mi történt a találkozón, ez igen nehezen dönthető el. Tény, hogy volt ilyen beszélgetés, erről az október 29-i politikai bizottsági ülésen számolt be Veres Péter, de csak egy mondat erejéig: „...a megbeszélésnek csak tájékozódási jellege volt."

74 Ha indirekt módon próbáljuk a problémát megközelíteni, először fel kell tenni a kérdést: beleszólhatott-e a magyar belpolitika alakulásába a SZEB, illetve annak szovjet tagja? A válasz egyértelműen igen, ezt sok visszaemlékezés, köztük Vas Zoltáné

75 is alátámasztja. A Szviridov—Veres Péter találkozón történtek még további kutatásokat igényelnek. Néhány meglepő s főként a külpolitikai helyzet predesztináltságát kifejező gondolat Veres Péter felszólalásában Szviridov intelmeit sejteti. Veres Péter beszédében

71

' áttekintette, mi történt a magyar demokráciában 1946. március 12-től november 2-ig. Először a sok vitát kiváltó Baloldali Blokk létrehozásának szükségességéről beszélt. A párt nem azért lett a Blokk tagja, „mert meg vagyunk győződve arról, hogy azok az emberek mind kifogástalan népi demokraták és alkalmas emberek, hanem azért, mert a szabadságot a mi számunkra ebben a pillanatban leginkább a munkáspártok részéről tudjuk biztosítani". A koalíciós válságokat az okozza, hogy még nem dőlt el, kié legyen az ország? A pártok vezetői tudják, hogy a koalíciót felrúgni nem lehet, az polgárháborúhoz vezetne. De minden párt a békeszerződésre vár, hogy utána eldönthesse a hatalmi harcot. A koalícióban a Parasztpárt súlya csekély, a nagy pártok akarata a döntő. Mégis, Veres Péter megpróbálta meghatározni, mi is legyen a párt követendő politikájának alapja: szövetkezni kell más pártokkal a poli23