Levéltári Szemle, 40. (1990)

Levéltári Szemle, 40. (1990) 3. szám - Haraszti Viktor: A Nemzeti Parasztpárt 1946. november 2–3-i nagyválasztmányi ülése és előzményei / 15–36. o.

ről, szervezettségének növeléséről szólt. Darvas József a parasztságban élő kolhozfélelemről beszélt, hangsúlyozta a szövetkezetek fontosságát, de tagadta a kolhozok létrejöttének lehetőségét. Kovács Imre beszédében áttekintette a párt múltját, jelenét s tiltakozott a „leányvállalatiság"

34 vádja ellen. Amikor a Parasztszövetséggel

r

' való esetleges együttműködésről szólt, nagy ellenérzésre talált, „Le vele! Ne!" bekiabálások hangzottak. Ezután így folytatta: „Ha a parasztegységet a Parasztpártban teremtjük meg, akkor felesleges az együttműködés a Parasztsággal és a Kisgazdapárt dolgozó rétegével." Majd így fejezte be beszédét: „...a Párt egységének megteremtése érdekében a főtitkárságról lemondok." („Nem engedjük! Éljen Kovács Imre!" felkiáltások.) Ügy tűnik, Kovács Imre csak kényszerűségből, taktikából fogadta el a Blokkhoz csatlakozást s ezt könyvében meg is erősítette.

30 A nagyválasztmány látszólagos egységben zárta munkáját, de nem csak Kovács Imre az, akiben a Blokkhoz csatlakozás kételyeket ébreszt, hisz a Parasztpárti Híradó 1946. évi 2. száma ezzel a kérdéssel foglalkozik. A magyarázatra azért van szükség, mert a Blokkban a Parasztpárt még közelebb került a Kommunista Párthoz, s ez újra a leány vállalatiság amúgy is élénken élő vádját erősítette. A Híradó arról számolt be, hogy ilyen vád éri a pártot a kisgazdák részéről is, ez érthető, de „egyes vidéki kommunista titkárok vagy párttagok is efféléket terjesztettek" s ez már nem érthető. Ezért leszögezik: „Magyarázzuk meg nekik is, hogy mi az a Baloldali Blokk. A Baloldali Blokk csak harci szövetség, hogy céljainkat elérhessük. Ezen túl mind a három párt megtarthatja a teljes különállását és a maga sajátos programját."

37 A nyarat heves belpolitikai csatározások töltötték ki.

38 A koalíció pártjai egyaránt elfogadták azt a tételt, hogy a koalíció felbomlása beláthatatlan következményekhez vezetne, ezért ezt mindenáron meg kell akadályozni. „De minden politikai párt azzal hagyta abba a harcot, hogy ha meglesz a stabilizáció és aláírják a békeszerződést, vagy legalább túljutunk a békeszerződésen, akkor jövünk és megmutatjuk, hogy kié lesz az ország, a hatalom és a dicsőség Magyarországon."

39 A hatalmi kérdések, a párton belüli viszony, a Parasztszövetség ügyének vitája'

10 s főként az agrárolló kinyílása miatt a Nemzeti Parasztpártban is kiéleződött a hatalmi harc. A helyi szervezetben a parasztok úgy érezték, a párt nem képviseli elég következetesen érdekeiket a nagypolitika színterén, szerintük a munkások életszínvonala érezhetően magasabb volt, mint a parasztságé. S mivel ezt a gyámoltalan, a Kommunista Pártnak ellentmondani nem merő politikának tulajdonították, 1946 őszén a szoros együttműködést képviselő Erdei-szárny pozíciója erősen megrendült s ezzel párhuzamosan a Kovács-szárny megerősödött. Ez azért is történhetett így, mert most a centrum jelentős része hozzájuk csatlakozott. A helyzet tisztázása érdekében Kovács Imre, Illyés Gyula, Farkas Ferenc és Keresztury Dezső memorandumot intéztek Veres Péterhez, a párt vezetőjéhez. A memorandum szövege nem ismeretes, tartalmára csak következtetni lehet. Mivel Veres Péter a nagyválasztmányon foglalkozott a memorandummal, így beszédéből megkísérelhető a tartalom rekonstruálása. A memorandum szerzői tisztázni akarták a párt politikáját, viszonyulását a Kommunista Párthoz és a Kisgazdapárthoz, felvetve az utóbbival az együttműködés lehetőségét is, „és ha nem is ultimátumot, de olyan kívánságcsoportot adtak át nekem, amelynek lényege, hogy megtisztítani a pártközpontot azoktól az emberektől, akiket akár a kommunistákkal való tényleges barátkozás, fraternalizálással gyanúsítható."''

1 Ez nyíltan nem Erdei és Darvas ellen irányult, mivel eltávolításuk pártsza18